Home

Ha a félelemről beszélünk, akkor a horror rajongó kapásból a kedvenc könyveire mutatna. De több ember fél a repüléstől, mint mondjuk a zombiktól, vagy a deep one-któl. Az állam és a vezetői pedig a szabotázstól, a nehezen felismerhető ellenségtől fél. Sok ember pedig leginkább attól fél, hogy átverik, hatalmas energiával kutatja a vélt igazságokat, és így aztán sikeresen át is veri magát összeesküvés elméletekkel. Most a félelemnek erről a három formájáról lesz szó. Alapvetően néhány ismert baleset alapján. A Comet balesetei, a Buda-Császárfürdő állomáson történt HÉV balesetek, a TWA 800-as járatának balesete, az EgyptAir egy belesete alapján. Nomeg a Germanwings balesete körüli nyomozásra is egy kicsit ki fogunk térni. Már csak az aktualitások miatt.

A repüléstől való félelemnek alapvetően két fontos típusa van. Az egyiket a gép hátsó felében érezzük, mert kiszolgáltatottak vagyunk, nem rajtunk múlik, hogy épségben megérkezünk-e, de tisztában vagyunk veszélyekkel. A másik fajta félelemben a többségnek sosem lesz része. Ehhez valamilyen repülőeszközt, légijárművet kell irányítani, és ismerni is kell. Nem. Sem a papírrepülőgép, sem a fából készült, nem irányítható modell vitorlázó gép, de még az átlagos Quadrocopter a hobbi felhasználló kezében sem az. Ez a félelem ott kezdődik, ahol életek múlhatnak azon, ha hibázol. És némi egészséges félelem tart vissza attól, hogy a határaidat túlzottan feszegesd. Ez a félelem nem bénít meg, hanem óvatosságra int. És minden jó pilótában megvan. És minél közelebb vagy a határokhoz, a határokat átlépve minél közelebb kerülnél a katasztrófához, annál erősebb ez a félelem. 

Csak a bátor ember szembe tud nézni ezzel a félelemmel, és az elhivatott pilóta ezzel együtt is tud repülni. Ma már nem az elhivatottság, a határok ismerete, azok átlépésével szembeni egészséges félelem a cél, hanem az olcsó munkaerő, aki képzetlen, eladósodik a cég felé a képzése kapcsán, és nem tanulja meg igazán félni a határokat. A cég felé eladósodott, kiszolgáltatott munkaerő pedig sosem jelentett jó helyzetet. Szerencsére a "csak a céges boltban beváltható utalvány" ötlete itt nem játszik. A balszerencse, hogy máshogy tudják eladósítani a munkavállalót. Az e miatti bizonytalanság, a stressz is a félelem egy formája, és erre a félelemre az élet írja a a legtöbb rémtörténetet. Mindenesetre az ebben a helyzetben lévők félelme inkább az utasok félelméhez hasonlít.

Hogy az állandó félelem, a bizonytalanság elég-e ahhoz, hogy valaki bekattanjon? Elég. A hasonló történet, esetleg egy megoldott vészhelyzet utáni PTSDvel fűszerezve olyan horror történet, amihez nem kell nagy, zöld és csápos szörnyeteget említeni, éppen elég az emberi sors. Mondhatjuk úgy, hogy személyes horror ez. És ebben a történetben a főgonosz se nem valami "ősi istenség", se nem kultista, csak éppen az utas, aki a család utazásán megspórolható 1 fontnyi megtakaítás reményében azon háborog, hogy miért nem keres a pilóta kevesebbet, mint egy londoni buszsofőr, és miért mernek tiltakozni a hasonló feltételek ellen. 

A repüléstől való félelem nem feltétlenül a magasságtól való félelemből ered. Sokkal inkább abból, hogy számos katasztrófáról hallunk. A repülés kezdetben persze igen veszélyes volt. És bár a repülés gyorsabb volt, mint a vasút, nem feltétlenül volt nagyságrendi a különbség. És ekkor még más akár a hajók, akár a vonatok kapcsán is volt sok tömegkatasztrófa, nem feltétlenül lett volna egy összetört DC-3as napokig, hetekig vezető hír, közbeszéd tárgya. De született egy repülgép, ami gyorsabb, csendesebb, sok szempontból elegánsabb volt a többinél, kevésbé rázott, és talán biztonságosabbnak is tűnt. De Havilland DH106 Comet. Az üstökös. Az első sorozatgyártású sugárhajtású utasszállító. 

És nem túl hosszú szolgálat után arról lehetett olvasni, hogy a levegőben széteső Cometek érthetetlen balesetei miatt az összes ilyen gép a földön marad. És mire kijavították a hibát, már a Boeing 707 és más amerikai típusok térhódításával valóban elkezdődött a jet korszak. Ekkortól lett a repülőgép igazán gyors, ez tett sokat a repülés terjedéséért. És bizony pont itt merült fel sok olyan baleset, ami már messziről is rosszabbnak tűnt, mint egy süllyedő hajó, egy kisikló és felboruló, összetörő vasúti szerelvény. Mert itt nem csak horrorisztikus képek jelentek meg, hanem az jutott eszébe sokaknak, ott, fenn a magasban nem sokat tehet egy utas.

Az ok? A túlynomásos kabin miatt a törzs alakváltozásai, a szögletes ablakok sarkában összegyűlő feszültség, és persze anyagfáradásos törés. A Boeing szerencséje az volt, hogy a túlnyomásos kabinnal nekik már Boeing 377 kapcsán is volt tapasztalatuk, kerek ablakokkal. Így ők valószínűleg eleve nem nagy és szép szögletes panorámaablakokkal akarták még fényűzőbbé tenni a repülést. A 707-es, a 720-as Boeing pedig egy komoly sikertörténet kezdete. Persze lehet mondani: A legtöbb ember kicsit tart miden olyan környezettől, legyen az víz, sötét üregek, vagy levegő, ami számára nem otthonos, ami a komfort zónáján kívül van. Csakhogy a repüléstől való félelem ezen túlmutat, és pont a balesetekkel megerősített kép a tehetetlen utasokról az, ami ezt igazán kiváltja.

A korszakról sokan a "red scare" kifejezést is emlegetve emlékeznek meg, hiszen ekkor már a fél nyugat a kommunizmus térhódításától félt. Itthon pedig az államvédelem inkább a szabotázstól. Kiváltképp akkor, amikor karácsony második napja munkanap volt. Helytelen váltó állítás miatt a Buda-Császárfürdő állomáson történt balesetben meghalt 26 ember, 57 pedig megsérült. A rögtönítélő bíróság már másnap halálra ítélte a váltókezelőt. Az ítéletet aznap este végrehajtották. A józan félelem arra motiválná az embert, hogy ismerje meg, hogy mi történt. Ez a félelem az amiért tiszteljük a határokat, és ez az amiért meg akarnánk ismerni őket. A tudományos balesetvizsgálat alapja.

Az ÁVH vak félelme, rettegése minden potenciális ellenségtől koncepciós pereket szült, és ezek a koncepciós perek elfedik az igazságot. De amennyire a rendszer képviselő is rettegnek az ellenvéleménytől, megjelenik a másik oldalon a terror. Másféle félelem ez. Az efféle állandó "fight or flight" helyzet folyamatosan gyanakvásra, harcra, vagy bújkálásra, menekülésre készteti az embert, az ilyen rendszer hosszabb távon élhetetlen bárki számára. De erővel fenn lehet tartani. Mi már nem rettegük az ÁVHtól, sem a szabotőröktől. Sok terrorista, kultista, zombi, nagy zöld és csápos szörny is ezt pótolja, de a Xenomorph is. 

Megjegyzem, ebben a korban az ÁVH csaphatott le szinte bármely oldalról. Hogy a plafonról csurgott-e Kovács II elvtárs nyála az leginkább attól függött, hogy a házmester asszonyt, az izomkolosszus NDK úszónőt, vagy az éppen tusolni próbáló jó alakú Julcsát figyelte a magasból. De a tény, hogy a "szabotázs" vádjához elég volt nem teljesíteni a normát, a tervet, nem venni részt abban a kapkodásban, ami a biztosági szabályok áthágását is elengedhetetlenül tartalmazta. Hogy ez a rendszer okozott volna balesetet? Nos ezt nem volt szabad kimondani, a bűnbak keresés ezért is volt szükségszerűség. 

Az ilyen állandó bűnbak keresésnek az ellentéte volt az EgyptAir esetre jellemző, ahol bizony a balesetvizsgálók a pilóta által szándékosan előídézett katasztrófát állapítottak meg. Az ő tudományos, és a repüléshez valóban hozzáértő eseményekkel szemben megfoglalmazott vélemény szerint az iszlámmal ellentétes az öngyilkosság. Az ellenvéleménytől, a tökéltlenségtől való félelem, a nárcisztikus jellem velejárója. Van aki a saját véleményét tartja fontosnak, van aki viszont belátja, önmaga nem tökéletes, de valami tökéleteshez akar tartozni. A tökéleteshez kötődés vágya a vak vallásos imádathoz köthető. 

És sokan félnek attól, hogy a bálvány ledőlhet. A bálvány pedig a személyiségük alapja. Ha az ledől, a személyiségük alapja kérdőjeleződik meg, az értékrendjük, és mindaz amiért addig normálisnak, épelméjűnek tartották magukat. Mondjuk azt, hogy itt sokan az őrület ismeretlen és félelmetes világától félnek?

Ennek a félelemnek is sokféle arca van, és ez is messzebb és messzebb lökhet az ép elmétől. A TWA 800 azért merül fel, mert ott bizony az FBI volt pánikban, az ő célzatos kérdéseik hoztak volna el koncepciós pert. Azaz itt már a hidegháború után, egy modern, fejlett és demokratikus ország kapcsán okozott komoly problémát, hogy a szakmai vizsgálat és a "boszorkányüldözés" összekeveredett. És bár Special Agent White a megfigyeléshez értett, és a nyálcsorgatás is csak akkor leplezte le, ha barna bőrt, másfél mázsa húst, és az ezzel járó domborulatokat kellett volna figyelni, a repülőgép roncsai viszont nem így néztek ki, mégis az FBI szakmaisága kérdőjeleződött meg.

A "látta a rakétát?" kérdés a gyanúsítottakkal szembeni taktika részeként még jó lett volna. De mi a két valószínű válasz erre? A láttam a rakétát. És a nem láttam a rakétát. A "nem volt ott rakéta" már kevésbé valószínű, mert a tanú ugye hisz az FBInak. A "láttam egy fénycsíkot, de az nem a gép felé tartott, hanem onnan indult ki, így nem hinném, hogy rakéta volt" a kemény FBI ügynök kérdéseire, amikor az FBI már vizsgálta a roncsot, és biztos tudja mit beszél... Nos nem tűnt valószínű forgatókönyvnek.

Az eredmény? A balesetvizsgáló tudósok oktatták kihallgatás módszereiről az FBI veterán terroristavadász csapatát. 

Az okok? Mindenki elmondta a régi gép is éppen olyan biztonságos, mint az új, mert rendszeresen szinte teljesen szétszerelik és összerakják, amit kell azt cserélnek, minden csavart átnéznek. Mint kiderült a csavart igen, csak a vezetékek szigetelését nem. A keletkező zárlat nem lett volna gond, ha azt is megnézték volna, hogy az üzemanyag tartályban lévő gőzök a magasban hogy viselkednek... Az üzemanyagtaartállyban zajló kémiai reakciók nyomán keletkező félvezető persze csak a másik két okkal együtt volt veszélyes. 

A félelem, jelen esetben a terroristáktól, elég volt ahhoz, hogy az FBI is irracionális legyen, rémeket lásson. Sok horror storyban a félelem, az ennek köszönhető irracionalitás nem csak reakció a veszélyforrásra, hanem maga a veszélyforrás. Más esetben viszont vakká tehet minket más veszélyforrásokkal szemben, olyasmikkel szemben is, amikkel foglalkozni kellene.