Print
Category: Asztali Szerepjátékok
Star InactiveStar InactiveStar InactiveStar InactiveStar Inactive
 

"Things you cannot defeat you start to believe in"
"Amiket nem győzhetsz le, azokban hinni kezdesz"

The Kovenant: New World Order

Nem is olyan rég volt nálunk egy vita arról, hogy a mágia tudomány-e. Előkerült közben a vallás fogalma is, illetve hogy miben különböznek ezek egymástól. Bár az ember szeret kategorizálni, éles határvonalakat húzni, ez messze nem ilyen egyszerű. Úgy gondoltam hát, hogy teszek én is egy kört a téma körül, ha már amúgy is nagy hagyománya van a varázslásnak a földi világban is.


Bizony nem csak a szerepjátékosok és a számítógépes játékok világába tartozik a mágia, bár ők jelenítik meg a leglátványosabban. Megcsillanó, ragyogó fényhatások, füst, cikázó villám, vagy szerepjátékosok esetében bármi, amit a fantáziánk elénk varázsol. Egyeseknek csak számok, negatívak az ellenfélnél [HP] és pozitívak nálunk [XP]. Viszont van ennek egy sokkal régebbre visszanyúló oldala is. A mágia bizony a kezdetektől velünk van, lépten-nyomon végigkísér minket a mindennapokban is, az egyik probléma viszont az, hogy annyira természetes, hogy észre sem vesszük, hogy minden második szavunk varázsige. Pedig az. Mindezt viszont hatékonyan feledteti velünk a második és egyben leglényegesebb probléma: mégpedig az, hogy a mágia nem működik.

Hidd el, mindjárt nem dobálóznál olyan dolgokkal, hogy „Rohadj meg!” vagy hogy „A nyavalya cifrázzon ki!”. Még olyan ártatlan dolgokkal sem, mint „Törjön rád a fosás egy zsúfolt helyen!” ha mindez megtörténne. Amikor fölkiáltasz „Istenem!” nem teszed ugyan mögé, hogy „kegyelmezz” vagy „könyörgöm, kímélj meg” de attól még gondolod, és bizony ez mind varázsige. De erről majd később és másmilyen formában lesz majd igazán szó, hisz a lényeget már úgy is érted.

Kezdetben volt a napvilág és a meleg, amikor a vadász bejárta a világot és zsákmánnyal tért haza és a gyűjtögető ízletes gyökereket ásott ki az erdők-mezők talajából és volt a hideg és a sötétség, amikor víz, vagy jég hullott az égből, metsző szél fújt, fények villogtak és a zaj elképesztő volt. Néha még ölt is. Amikor mégsem, akkor pedig a vadász zsákmánnyá vált. Akiknek más dolguk nem volt koruk, vagy épp egy örökletes vagy gyógyíthatatlan betegség okán már akkor is elgondolkoztak: vajon miért történik mindez és miért bizonyos időszakokban.

Hosszas gondolkozás után rájöttek, hogy ők bizony ezt nem tudják, de bizonyára létezik valaki, aki tudja. Létezik valaki, aki tudja, miért menekül az a nyavalyás antilop, ahelyett, hogy hagyná magát levadásztatni. Létezik valaki, aki tudja, miért sújt le időnként az istennyila a magasból, miért vannak árvizek és időszakonként miért van „csend és hó és halál”. Ezek az emberek a tapasztalataikból kiindulva fölismerték a mintákat, az ok okozat összefüggéseket, egyszóval rájöttek: mindennek oka van. Az emberi agy viszont már akkor is nagyon szeretett általánosítani tehát minden egyes dolgot okoznia kellett valaminek, ami bizonyára olyan, mint mi magunk [hogy ez nem valaki, hanem valami arra a lépésre nagyon sokat kell még várni]. Valahogy ugyanúgy gondolkoztak, mint az előző cikkemben emlegetett cica, csak ők már rendelkeztek azzal a képességgel, ami idővel ki fogja őket emelni a nagy cica a farkas és a medve mellől.

Ezek az emberek ezután tovább gondolkoztak: „Mi van, ha nem egy valaki okozza mindezt, hanem mindegyiket egy külön valaki, akit nem látunk? Talán azért nem látunk, mert nem is itt él?” Ennek a továbbvezetése egyértelmű. Ma is látod, hallod.

Ekkor fölmerült egy újabb kérdés: Mind megtapasztalunk egy olyan időszakot, amikor nem vagyunk tevékenyek, de dolgokat látunk és hallunk, sőt, erre szükségünk is van méghozzá naponta. Néhányan pedig, akik már régóta velünk vannak, vagy akik súlyosan megsérülnek vagy megbetegszenek, nem ébrednek föl belőle. Mi történik velük? Hová mennek? Vajon amikor megszűnünk itt létezni, tényleg megszűnünk? Minden, amit eddig tettünk elveszik? Minden hiábavaló?

Ha mindezt, az életösztön, az általa generált a halálfélelem és a fölvázolt gondolatmenet alapján gondoljuk tovább, arra juthatunk, hogy egy bizonyos láthatatlan valakitől vagy bizonyos láthatatlan hatalmaktól származó erő tart minket életben. Egy halhatatlan rész, amely, amikor a test már nem képes neki szállást adni, elhagyja azt és egy másikat keres. Vagy visszatér a forrásához, netán aszerint, hogy tudatosan morálisan pozitív, vagy negatív dolgokat vallott vagy követett el, értékelésre és jutalmazásra vagy büntetésre kerül. Ha hozzávesszük azt is, hogy az akkori emberek a saját tükörképüket vagy árnyékukat sem tudták logikusan megmagyarázni, eljutunk a cikk fő témájához, a természetfölöttihez. Mert bizony innen ered a vallásos, és a varázslásba vetett hit, az okkultizmus, és az áltudományok 90%-a. Hit, placebo és félreprogramozás. Véletlen vagy szándékos, amit az ember aközben csinált, miközben a tudomány az első tapogatózó csápjait nyújtogatta a világ megismerése felé.


"Az emberek teremtik az isteneiket, nemcsak kinézetükre, hanem életmódjukra is."
Ira D. Cardiff

Kezdjük hát a legfélreprogramozottabb úttal, a vallással, ha már úgyis ebből indult ki mind.

Az első vallásokat a paleolitikum [őskőkor] idejére datálják. Ekkor szorítja ki a Homo Sapiens a neandervölgyi embert. Ennek az időszaknak a vívmánya a beszéd, a displacement, azaz a szimbolikus kommunikáció azon formája, ami már képes a fogalmakat olyan dolgokhoz kötni, amik nincsenek jelen térben vagy időben.

A temetkezéssel kapcsolatos vallási eszmékre már 300 ezer évre visszamenőleg lehet bizonyítékokat találni [elrendezett, rituális ékszerekkel földíszített halottak formájában]. Az őskőkor Kr. e. 50000 és 13000 közötti időszakából előkerült leletek egyértelműen erre mutatnak. Ilyen például az a félig ember, félig oroszlán figura, amit Németországban találtak, a Hohlenstein barlangban. Hasonló, de párezer évvel későbbi az a félig bölény, félig nő, amit a Chauvet barlangban találtak Franciaországban. Ezek a korai vallási naturalizmusra, animizmusra, samanizmusra és vallási fetisizmusra utalnak. [A fölsorolás sorrendje tematikus, az absztraktabb gondolkodás felé halad.] A szintén ebből a korból előkerült Willendorfi Vénusz szobrocska pedig a mezőgazdaság előtti időszak proto-társadalmára, matriarchátusra és termékenységkultuszra utal. Az igazi társadalmi rétegződés egyébként a késő bronzkorba tehető. Az említett vallási koncepciók nagyon fontosak, ugyanis alapjai ezek a modern vallásoknak.

A vallási naturalizmus lehetett talán az első lépcső a mostani vallások felé. Egy megfigyelésekre alapozó morális kódrendszerről beszélünk ebben az esetben, méghozzá egy nagyon emberközpontú rendszerről. A naturalista szerint nincs természetfölötti. Minden természetes és összefüggő, egész. Egy ilyen hitrendszer az élet értelmét vizsgálja, de mindeközben a hívő mindennapi könnyű, boldog életét is szem előtt tartja. Ha az embert állítjuk a középpontba, akkor a naturalista arra keresi a választ, hogy van-e és ha van, akkor mi az egyén életének az értelme. Ez a rendszer a természet [amelynek természetesen része az ember is], a világ megfigyelése, megértése és az ebből leszűrt morális kód.

OjibwecosmosSzerepjátékosoknak ajánlom figyelmébe az AD&D-s druidákat. Igazából, ha vennénk a fáradságot és nem csak az animal companion értékeit írnánk föl, akkor rájönnénk, hogy bizony ez az a True Neutral hozzáállás és az a bizonyos egyensúly, amiről ők beszélnek. Hasonló figyelhető meg bizonyos indián törzseknél. Az ábra például az Ojibwe törzstől származik.

AmaterasuAz animizmus [animus lat., lélek] az abban való hitet jelöli, hogy mindenben jelen van valahol az élet princípiuma valamilyen formában, azaz minden bír valamiféle irányító lélekkel, a természetes és a természetfölötti világot pedig semmi nem választja el egymástól. Ismerős gondolat valahonnan? Ha nem is az első, de az egyik legkorábbi vallásos koncepció ez. Lényegében annyit jelöl, hogy olyan dolgokat is élőnek kezel az, aki elfogadja ezeket az eszméket, amelyek élettelenek. Azzal próbálja a világot megmagyarázni, hogy minden okkal van és minden mögött valamilyen akarat áll, ami hasonló, mint a miénk. Mint tudjuk, agyunk nagyon szeret önmagából kiindulva általánosítani, így nem csoda, ha ezt a módot választotta történelmünk hajnalán. [Animista vallásnak számít a modern korban a shinto.]

A fetisizmus talán még azokból az ősi időkből származik, amikor a vadászok festett képek előtt játszották el a vadászatot, hátha sikerül meggyőzni a szellemeket, akik a képen keresztül testesültek meg, azon keresztül lettek megidézve. Erre látunk gyönyörű példákat a barlangrajzon keresztül. Azért kellet az élethűség, hogy az adott zsákmány szelleme ugyanúgy használja a képet, mintha az a teste lenne.

African fetish statueCrucifixA fétis egy ember alkotta tárgy [innen ered a neve is, fétiche, franciává tört latin facticius => mesterséges], amiről azt tartják, hogy hatalma van mások felett. Jellegzetesen ilyen a krucifix és a szentelt ostya. A hatalmáról meg a vámpíros filmekben lehet meggyőződni.

A szerepjátékot csak azért nem emlegetem, mert ott nem a fétisnek van hatalma, hanem a fétis az illető hatalmának kifejező eszköze. Gyakorlatilag az illető hitének a fókusza, így a Vampire vámpírjai megehetnék az ostyát, leöblíthetnék szentelt vízzel és keresztet akaszthatnának a nyakukba, de ha ezt mondjuk egy igaz hitű pap tenné velük, menten elhamvadnának. Más a koncepció.

Voodoo-DrillingeHa a másik aspektust emlegetem, miszerint az istenek bizonyos tárgyakban testesülnek meg, így a tárgyakat kell imádni, mindjárt bálványimádónak fognak kikiáltani még azok is, akik vallásos hittel imádják a feszületet. Egyébként pont ez volt a fétis jelentősége. Átirányította az ember figyelmét az anyagi világ felé, megpróbálva egy természetesen nem valós ok okozati képet összeállítani a világ működéséről. A fétisnek táncolsz és imádkozol, és akkor az történik, amit kértél. Ismerős? Ez az a lépés, ami a mágia felé fordítja majd az emberiséget. Ez már proto-mágia. Jellegzetes modern időkben is létező ilyen alapokra épülő vallás a vodun, vagy ismertebb nevén vudu.

A totemizmus egy a természetből vett hitrendszer, ami szerint bizonyos emberek, csoportok rokonsági kapcsolatban állnak bizonyos állatok formájában megjelenő természeti szellemekkel [totemek]. Bár a totemizmus nem vallás, sok vallásnak jellegzetessége. Az egyén számára ezek őrző szellemek, ősök és útmutató társak. Természetfölötti erővel fölruházott lények, amelyeket vallásos tisztelettel-félelemmel öveznek. Az ilyen totemek nevének a kiejtése, vagy vadászata, fogyasztása tabu alá esik.

Jellegzetes totemállat a farkas, aminek az eredeti neve toportyán, vagy fene, de azt csak a sámán mondhatta ki, így az állatra máshogy kellett utalni. A fene egyébként egy ártó szellem neve is. [„A fene vigyen el!”] De ugyanez figyelhető meg a róka esetében is, ami a ravasz rav- rov- tövéből származik. A megújulást jelképező évente új agancsot növesztő szarvasnak is ilyen az eredete.

„A szarv szó származéka -s melléknévképzővel, fenti főnévi jelentése egy feltehető szarvas állat szókapcsolatból való önállósodása révén alakult ki. Ez a megnevezés az ősidőkből ered, amikor a totemként tisztelt állat valódi nevének kiejtését tabu tiltotta, így lett a farkas’ is, valamint a medve szláv előzménye, medvedj, tkp. ‘mézevő’.” [Tótfalusi István: Magyar Etimológiai Nagyszótár]

A sámánizmus szerint a természetes és a természetfölötti világ élesen külön válik egymástól és ezt csak bizonyos megváltozott tudatállapotban érhetik el egyes kiválasztott egyének. Ezt a kapcsolatot aztán jövendölésre, gyógyításra használják föl, mégpedig úgy, hogy „megjavítják” a sérült/beteg lelkét, elűzik az ártó szellemeket.

Nézzük meg azt a sámánhitet, ami hozzánk a legközelebb áll. Az ősmagyar hit szerint létezik felső, középső és alsó világ és ezt mind benépesítik a különböző furcsa lények, amelyek szerves részei ennek. A felsőben a jó szellemek laknak, a középsőben mi, az alsóban pedig a rossz szellemek. Mint mindennek, ennek is van egy közepe, ez pedig a világfa vagy „tetejetlen fa”, életfa, amely átjárást biztosít a világok között. Ezt tudja megmászni a sámán vagy a táltos [magyar sámán]. A kiválasztása származás és testi elváltozások lapján történik. A lényeg, hogy több csonttal születik, vagy furcsa ismertetőjeggyel [számfeletti ujj, fogakkal születik, hajjal, burokban stb…]. Képességei közé tartozik a jövendölés képessége, az időjárás szabályozása. [Sokszor sámánviadallal döntötték el, ilyenkor a legendák szerint alakot váltottak. Fekete és fehér csődörök, bikák vagy vörös és kék lángok alakjában.]

A sámánok kiválasztása testi jegyek, születés illetve a szellemek hívó jele alapján történik. A sámán vagy a ceremónián, vagy előtte súlyos betegség következtében átkerül a holtak földjére és onnan szerzi a tudást a szellemek segítségével. Más részről azért is fontos, hogy a sámán megértse a betegséget, hogy tudja, mit kell meggyógyítania.

„Aki dudás akar lenni
pokolra kell annak menni
ott kell annak megtanulni hogyan kell a dudát fújni.”
Magyar népdal

A pokolra menni az a másvilágra utazásra a révületre vagy az epilepsziás rohamra utal, amit sokáig szent vagy királyi betegségnek tartottak.

A sámánok egyébként a hatalomba is beleszólnak, hisz ők az egyetlenek a törzsben, akik képesek a lelkekkel, a szellemekkel társalogni, így csak ők tudhatják, hogy ki az, akiből jó törzsfő lehet majd. Közelebb áll a modern vallások papjaihoz?


Tree of lifeMi a mágia? A mágia egyfajta művészet, tudomány, filozófia és gondolkodás, ami azt föltételezi, hogy az ember különböző változásokat hozhat létre a környezetben a természetfölötti erők befolyásolásával. Ehhez rituálékat, használnak, amiknek a legegyszerűbb formája a varázsige, ami nem más, mint egy a végletekig leegyszerűsített rituálé.

A hit és a vallás addig nem okoz semmiféle problémát, amíg az ember csak hisz benne. De amikor valaki kijelenti, hogy bizony csak ő tud közvetíteni a természetfölötti és az ember között, akkor kezdődnek a gondok. Ezzel a közvetítős dologgal ugyanis egyetlen gond van: emberek vagyunk. Ahol a mai napig törzsi közösségekben élnek, a sámán nemcsak hatalmat gyakorol azzal, hogy támogatja a törzsfőt, de a tevékenysége a megélhetése forrása is, valahogy úgy, ahogy a papok elkérik a vallási szolgáltatás árát, legyen itt szó miséről, keresztelőről, temetésről, házszentelésről, bármiről.

Erre a másik jó példa az a vudu hitéhez köthető, ahol vannak vodun papok és bokor mágusok, afféle bérvarázslók, akik a gonosz és a jó erőkkel is lepaktálnak, varázstudományukat pedig ugyanúgy pénzért árulják, mint a papok.

Aki viszont deviánsabb természetű, vagy csak egyszerűen hasznot akar ő is húzni abból, amiből a sámánok olyan jól megélnek, azt fogja mondani, hogy a vallási vezetők csak kisajátítják a dolgot, igazából bárki megteheti, ha a megfelelő módon teszi. Aki meg a másik irányból közelítette meg a dolgot, az már eleve arra gondol, hogy nincs szükség papokra, hisz ezek az erők mindenkire hallgatnak. A lényeg az, hogy az ember valahogy úgy mondja el a dolgot, hogy ezt az adott erők megértsék.

Azaz ugyanazon a vonalon indulnak el, mint a vallások követői, még a gondolkodásmód is egyezik, mert mindkettőben föltételezi az ember bizonyos erőknek a jelenlétét, miszerint gondolni valamire ugyanaz, mint megtenni, hisz a teremtő erő, az akarat nemcsak beléül, de kívül is megnyilvánul. Ugyanúgy ok-okozati kapcsolatot állítanak föl két össze nem függő esemény között.

James Alcock pszichológus erről ezt írja: "a 'mágikus gondolkodás' két egymáshoz közeli történés között okozati viszony feltételezése, miközben valójában nincs bizonyíték az ok-okozati kapcsolatra. Például ha valaki úgy gondolja, hogy a keresztbe tett ujjak szerencsét hoznak, ezzel az ujjak keresztbe tevését összekapcsolja a későbbi kellemes eseményekkel, és ilyen módon oksági kapcsolatot teremt a két dolog között." Call of Cthulkhu rajongóknak: Itt kapcsolódik a mágia az őrülethez. Amikor mindezek meg is történnek, az bizony ilyen gondolkodásmódot alakít ki, torzítja az illető valóságképét. Ezért [is többek között] kerül sanitybe a varázslás a Cthulhuban.

A valóságban a mágia és a vallás kultúránként eltérő, de mindenütt ugyanazt a módszert használja, ugyanabból a kultúrkörből, mitológiából, babonából táplálkozik. Ez persze meg is jelenik a szerepjátékokban aktívan. Elég mondjuk a Cthulhu kultistákra, Nyarlathoteppel és Yog-Sothottal üzletelő, halálból visszatérő sötét mágusokra, vagy épp Mystrára, vagy Adronra gondolni. Na meg a papokra általában, akik ugye varázsolnak a természetfölötti erők jóvoltából, míg a varázslók ugyanígy rendelkeznek vallásismerettel, vagy mondjuk egy ezzel kapcsolatos isten hívei. A mágia és a vallás így elválaszthatatlan.

A mágia viszont absztraktabb formáiban ugyan még mindig a vallás módszereit követi, igyekszik másféle magyarázatot találni, másféle ok-okozat összefüggést fölmutatni, amit azután igaz, vagy rejtett tudásnak neveznek. Ez az eredete az arkán szónak [arcanus latinul rejtettet, titkosat, vagy bizalmasat jelent, arca latinul ládát jelent, az akkori széfet]. Ezzel kapcsolatban érdemes az Énoki mágiára, alkímiára és a Kabbalára gondolni.

Ezek a módszerek természetesen kutatásokat igényeltek, ezeknek természetesen felfedezéseket eredményeznek, amik majd elvezetnek ahhoz, ami a mostani modern tudomány alapjai lesznek és a mai formában már tudományokként ismerjük őket.


Addig nincs is komoly probléma ezzel a dologgal, amíg földi viszonylatban gondolkodunk. Viszont amikor virtuális világokba küldjük kalandozni a képzeletünket, akkor már föl kell tenni a világhoz illő szemüveget is és ezt jó, ha a játékos kívül is fölteszi, mert ezek a dolgok bizony világról világra más képet mutatnak.

A Call of Cthulhuban például a mágia vallási gyökerekkel bír, viszont tényleg megmutatja a világ igazi természetét. Magyarázatot ad azokra a kérdésekre, amikre a tudomány képtelen. Gyakorlatilag tehát ott a vallás számít tudománynak és a vallásismereten [Cthulhu Mythos] keresztül ismerhetjük meg azt, amit nem biztos, hogy meg akarunk ismerni és láthatjuk azt, ami nem emberi szemnek való.

Ha a Shadowrunt vesszük alapul, ott a mágia vizsgálata, kutatása adja azoknak az ismereteknek a halmazát, amik a tudományos ismeretekkel egybefogva kiegészítik a világképet. Ezen a világon bizony a mágia is kőkemény tudomány. Doktorátust is lehet szerezni belőle.

Egy mágiamentes világon, mint például a miénken viszont a mágia és a vallás bizony hiábavaló, irracionális dolgok, eltérítenek a helyes, a hatékonyságot, túlélést jelentő útról. Az viszont már más kérdés, hogy a pszichológiának, a szociológiának, a hittudománynak és a néprajztudománynak biztosítanak kutatási területeket és forrásanyagot, ennek ellenére nem nevezhetők a szó szoros értelmében tudománynak. Ha már világtervezéssel volt ez a dolog kapcsolatban, tervezzük hát eszerint a világot, amit föl akarunk építeni. Persze egy kis csavar sosem árt bele, így például a dolgok igazi természetét bizony nyugodtan elrejthetjük, hagy higgyék csak azt a játékosok, hogy mondjuk a reáltudománnyal mindent meg lehet magyarázni, és valójában a mágia törvényei és a természeti erők mozgatnak mindent.

Végezetül viszont megemlítenék egy érdekességet, amire a DnD játékosok biztosan ráismernek. Ki tudja mi a komponense a See Invisibility spellnek? Vagy a Lightning Boltnak? Vagy a Fireballnak?

A See Invisibilityhez hintőpor és egy kis porított ezüst kell. Azaz csillogó porral fúj be mindent a varázsló, ami kirajzolja azt, ami láthatatlan. A Lightning Bolthoz szőrme és borostyán vagy üvegpálca kell, a Fireballhoz pedig guano és egy kis kén. Leesett? Bizony, ezek trükkök, amire a varázsló aztán azt mondja, hogy mágia. A varázslónak ezért intelligencia kell. A Mage viszont erőknek parancsol, neki karizma kell. Más rendszerekben meg akaraterő [pl. Cthulhuban POW]. Igen, ebbe bele lehet magyarázni, hogy létrehozunk egy kicsi hatást, ezzel megidézzük a lényeget és ezt fölerősítjük, viszont az eredeti koncepció az egy tipikus geeknek mutatta be a varázslót. Poénnak szánták, ami egy kicsit félresikerült.

Érdekes volt? Remélem. Ahogy azt is remélem, hogy ezzel érdemben tudtam segíteni azoknak, akik úgy döntöttek, hogy megálmodják a saját világukat.

Hits: 219431

Comments on Mágia, vallás, tudomány, avagy három variáció egy témára

Be the first to comment
Please login to comment


You don`t have permission to comment here!

This website uses cookies to manage authentication, navigation, and other functions. By using our website, you agree that we can place these types of cookies on your device.