Elf kollégával esett meg az a furcsa eset, hogy valakinek megemlítette a Warhammer Online-et [a pontos körülményeket tőle lehet megtudni], mire az illető visszavágott, hogy a Warhammer Online mennyit nyúlt már a World of WarCraftből meg az egész Warhammer dolog mekkora egy lenyúlás. Ha ott vagyok, biztosan akkorát röhögök, hogy az alvó lakótársam a fejével töri be a plafont alkotó félig elmállott gipszkartont. Persze az illetőnek elmagyarázásra került az amit az alábbi oldalakon igyekszem majd tárgyalni, csak egy kicsit más megvilágításban, mint önjelölt Blizzard védelmezőnk. Ne értsen félre senki, semmi bajom a Blizzard játékokkal, de ez a fölvetés megmozgatott néhány neuront, annak a következménye ez a bizonyos betűlavina.

Hozzátenném azt is, hogy nekem is föltűnt, hogy bizonyos egységek emlékeztetnek a társaság gazdagabb tagjainak a gyűjtögetős figuráira, nameg a marine-space marine párhuzam sem túl rejtett, de mivel elég elcsépelt klisé volt már akkor is az űrgárdista téma [Csillagközi Invázió, Star Wars, Aliens, Duke Nukem, Doom, meg még vagy tízezer másik mű], fene se gondolta volna, hogy a csapat épp a Warhammert pécézte ki. Tegyük hozzá, okkal nem fordult meg a fejemben, ugyanis tudtam, hogy mi az a plágium, egy elcsépelt, de népszerű klisét fölhasználni meg nem lopás. Az egykor eredeti ötlet eszközzé vált és sok világ részévé, akárcsak a gárdisták középkori társai a lovagok, vagy a Tolkien műveiben bemutatkozó elfek. Azért szerencsére a hasonlóság elraktározódott valahol a háttértáram legmélyén, a StarCraft 2 megjelenésével és most ezzel a nem előszöri és messze nem példátlan esettel összefüggésben könnyű volt megtalálni a kapcsolatot. Gondoltam ez így már csak nem lehet véletlen, gyorsan föl is raktam a StarCraft 2 mellé a Dawn of War-t is és el is kezdtem a küldetéseket. Két misszió után jött a b+, majd a kilépés és a masszív kutatás mindenféle keresőmotorok segítségével. Hogy mit találtam? Nem azt amire számítottam...

Eredetileg az említett Warhammer Fantasy [1983] és az utódja a Warhammer 40K [1987] a Games Workshop terméke, egy miniatűr figurákra épített taktikai asztali játék [wargame]. Mint a DnD történelemből kiderül, ennek a műfajnak a továbbgondolása a szerepjáték. Még a DnD is tactical role playing game-nek indult és itt a tacticalön van a hangsúly. Ez azt jelentette, hogy a figuráknak taktikai szerepük van. Később karaktert azaz jellemet adtak nekik, hasonlóan a modern stratégiai-taktikai játékok hero unitjaihoz. Hát a Warhammer univerzum is így indult útjára, csak ez meg is maradt ott. Egy elképzelt fantasy univerzum elképzelt csatáit kell levezényelni kockák, miniatűrök és néhány sablon segítségével. [Ezért sem szeretem, ugyanis semmi kedvem mérőszalaggal meg szögmérővel szaladgálni egy asztal körül, néha elgurítva egy vödör kockát. Sajnálom, de én már csak ilyen maradi vagyok. Ha asztali stratégia, akkor sakk.] Igazából ennek a lényege a gyűjtögetés, a miniatűrök összerakása, kifestése, azaz a saját seregünk fizikai megépítése, ennek ad a gyűjtögető szenvedély kielégítésén kívül egyéb értelmet a Warhammer.

Visszatérve a társaságra, John Peake, Ian Livingstone és Steve Jackson alapította 1975-ben. A két név azoknak ismerős lesz akiknek a Fighting Fantasy is az. [Steve Jackson nem keverendő az azonos nevű amerikai designerrel akinek többek között a GURPS és a Munchkin is köszönhető.]

Veteránoknak biztosan ismerős lesz a lapozgatós szerepjátékkönyv műfaja, amit otthon a MAGUS kapcsán akartak föléleszteni, persze kevés sikerrel. Akinek az eredeti kellett, annak a magyar verzió túl bonyolult volt, akinek meg a MAGUS kellett annak hiányzott a szabadság amit az asztali nyújt. Valamikor réges-régen ezek a könyvek elég nagy népszerűségnek örvendtek. Odahaza Kaland, játék, kockázat, Fantázia Harcos vagy Harcos Képzelet alcímmel jelentek ezek meg, a játék kalandjainak helyszínt adó világhoz, a Titánhoz meg még magyar fordításban is készült könyv. Szórakoztató kis könyvek voltak ezek, afféle egymodulos kalandjátékok, ahol a játékos az adott számú bekezdéshez lapozva adta meg, hogy mit választ [de legalább nem az volt a választás kérdése, hogy a csontvázat vagy az ogrét csapja-e le előbb]. Ezt alkotta meg az angol Steve Jackson és a szintén brit Ian Livingstone. A keverést egyébként nemcsak a névrokonság indokolja, ugyanis az amerikai Steve is írt Fighting Fantasy könyveket.

Már a kezdetektől újabb játékmédiumok felé nézelődtek, például a számítógépes játékok irányába, ennek köszönhetően Peake 76-ban kilépett, a cég pedig majdnem bevételek nélkül maradt. Szerencsére megszerezték a jogot az amerikai TSR cég termékeinek az angliai eladására, így fönn tudtak maradni. A ’80-as évek elején elég erőteljesen elkezdték fontolgatni, hogy összeolvadnak a Gygax féle TSR-rel, de aztán az utolsó pillanatban meggondolták magukat. Mindenki jegyezze föl ezt a lépést, mert mindjárt viszont fogjuk látni. Ennek a cégnek dolgozott ugyanis egy bizonyos Andy Chambers nevezetű game designer akinek rengeteget köszönhet a Warhammer. Az illető ugyanis most a Blizzard Entertainmentnél Creative Director és mit ad Isten, épp a StarCraft 2-re állította a cég.

A másik cég viszont egy anno aprócska társaság, amit három végzős egyetemista alapított, név szerint Michael Morhaime, Allen Adham és Frank Pearce Silicon & Synapse néven 1991 febr. 8-án. A dátumot csak érdekességnek említem meg, mert pont egy héttel előtte alakult egy bizonyos id Software, egy csapat jó szerepjátékosból, akik közül egy véletlenül programozó zseni is volt [John Carmack]. A két cégnél a fentebb említett wargame-ek jelentik a közös pontot, az id tagjai ugyanis rendszeresen DnD-ztek [vö. Doom, Pain Elemental, DnD Astral Dreadnought], a Blizzard tagjai viszont a Warhammert szerették. El is döntötték, hogy elkészítik a játék számítógépes verzióját, ami nagyrészt kész is volt már, amikor licenszkérelemmel fordultak a Games Workshophoz. Az akkor [1994-95-öt írunk amikor a WarCraft megjelenik] erőteljes anyagi gondokkal küszködő GW meg egy akkora összeget mondott, amitől az alapító tagok valószínűleg egyből hanyatt vágták magukat. Természetesen a szerződés nem jött létre, a Blizzard pedig hirtelen kutyaszorítóba került.

Ha nem adnak ki semmit, becsukhatják a kaput, ha viszont a Warhammer Fantasyra épülő játékot dobják ki, akkor a GW pereli őket be. Gyorsan annyi saját tartalmat illesztettek hát a játékba, hogy az már hivatalosan eredetinek számítson és elnevezték HadiTechnikának azaz WarCraft-nek. A történet persze más volt, de a vizuális tartalom még most is jelentős hasonlóságot mutat. [A GW persze szívta a fogát mérgében és csak főtt a saját levében, még perrel is megpróbálkozott, de persze a Blizzard kínosan ügyelt arra, hogy jog szerint a játék már eredetinek számítson.] A WarCraft és a WarCraft 2 elsöprő sikert aratott, közben pedig már az első résznél nekikezdtek egy másik játék fejlesztésének, ez pedig a StarCraft volt ami ’98-ban landolt a polcokon, majd néhány hónappal később követte a Brood War kiegészítő.

Bár Artanis ha eleget kattint rá a lelkes Brood War játékos, azt mondja, hogy „This is not WarCraft in space!” [Ez nem űr WarCraft!], a játék valójában az, csak egy kicsit más értelemben, mint ahogy első hallásra az ember gondolná. Ez a sorozat ugyanis a Warhammer Fantasy utódjából a Warhammer 40K-ből merít, méghozzá igen nagy kanállal, de szerepel benne elég referencia más alkotásokra is, bár ezek inkább afféle easter eggek [rejtett utalások; dropship? valaki? „In the pipe, 5 by 5!” (Aliens)]. Az eredeti koncepció persze WH40K, annyi eredeti tartalommal, ami épp nem minősül másolatnak. Gyanítom e mögött már az is ott volt, hogy gondolták kicsit odaböknek a GW-nak, hagy kóstolják meg a saját főztjüket. Kevésbé rosszindulatú emberek persze meghajlásnak is vehetik ezt a nagy előd felé. Döntse el mindenki, mert a Blizzard-Activision ezzel kapcsolatban még nem nyilatkozott. [A GW contra Blizzard perre ezer meg ezer pletyka utal, bár a referenciákat az idő vagy a Blizzard staff az idő, a feledés és az Internet adatszemét-homályába temette és urban legendbe burkolta.

Az előző oldalon már említettem, hogy mind a WarCraft, mind a StarCraft nagyon sokat vett át a Warhammer Fantasy és a Warhammer 40K vizuális megjelenéséből. Mondhatjuk azt is, hogy inspirációt merítettek belőle, bár ha komolyabban belegondolunk, bizony más is állhat itt a háttérben. A Blizzard játékokban sokaknak ismerős lehet az over-click easter egg. Ennek a lényege, az, hogy ha kijelölsz egy egységet, először bejelentkezik, majd ha többször kattintasz rá, egyre mérgesebb hangon válaszol, míg a legvégén mond valami érdekeset. Egyik ilyen a "Stop poking me!" ["Ne böködj!"] amit az Orc Grunt mond. Természetesen ez a hagyomány tovább él, így mondja Artanis azt az emlegetett mondatot arról, hogy a SC nem űr WarCraft. Ahogyan anno a Games Workshop a fiatalabb közönség és a forradalmian újnak számító médiumok felé kezdett mozdulni, úgy figyelhető meg ez a mozgás a Blizzard játékainál. Egy veterán wargame játékos örülni fog, hogy nem kell vödörnyi kockákat gurítania, de aki csak most lépett be a számítógépes játékok világába, annak ezek a vicces idézetek, utalások kötődési pontot jelentenek. Ez az a bizonyos bithab a digitális tortán [nem azon amit a World of WarCraftban találsz Blood Furnance-ben, az nem torta hanem proximity bomb (mozgásérzékelős gyalogsági akna)].

A Warcraft Warhammer rokonságra én főleg csak az ormótlan vállpajzsokat és azt tudom fölhozni, hogy a Blizzard Entertainment begyűjtötte azokat a tagokat, akik eddig a Myst féle Warhammer Online-on dolgoztak, a sci-fi témára épülő rokonban viszont rengeteg párhuzamra tudok rámutatni. [Azért megemlíteném az undead fajt. Akinek megvan a Dawn of War az vesse össze a Nekronokkal.]

Megjegyezném, hogy ha választani lehet, akkor én a StarCraftot választom, a Warhammer 40K ugyanis valamiért nem az űrgárdát juttatja eszembe hanem egy egészen másmilyen gárdát. Nem tudom, hogy miért, de engem az Imperium a maga "birodalmi gót" nyelvével, gótikus betűivel és tört latinjával [khm... adeptus mechanicus...] meg az Imperium of Man [Az Ember Birodalma] elnevezésével egy másik birodalomra emlékeztet. Ők is valami ilyesmit emlegettek, meg valami olyasmit, hogy "söpörjük ki a tisztátalanságot" [purge the unclean] és ők is a faji tisztaságra utaltak, csak náluk nem eldarok voltak... Ők is eléggé szerettek háborúzni, ők is erőteljesen kapcsolódtak a sasokhoz, a halálfejekhez, amik szinte minden birodalmi gárdistán megvannak valahol sőt még háborúzni is szerettek. Sőt, egy régi Birodalomhoz próbálták kötni magukat, aminek még császára is volt [Német-római Birodalom]. A gótok egyébként a germán népek közé tartoztak, szóval nem csoda, hogy a GW-nál előszedték az 1939-45 közötti betűket, meg azokat madarakat. A StarCraft-ben legalább nem látom, hogy valami ilyesmi bujkálna a háttérben. Ők csak lemásolták a madarakat és egy kicsit megváltoztatták őket. [A képeket elnézve lenyakazták, de mint tudjuk, ez a kétfejű sasnak nem halálos, van neki egy másik feje is. Ezek a bestiák egyébként intelligensek, sokszor lenyakaztatják magukat, így a gyanútlan űrgárdista ha lát egyet, tovább megy, nem gyűjti be és nem szögeli a tankjára vagy a páncéljára dísznek.]

Ha az előző oldalon kitértem egy kicsit az idSoftware-re, most is ki fogok egy kicsit. Az emlegetett játék miatt került be idejekorán a kép az űrgárdistáról. Figyeljük csak meg a mellén található szimbólumot. Akinek még nem esett le mire akarok célozni annak mindjárt le fog. A kapcsolat persze nem véletlen, Carmack és Romero is játszott wargame-eket. Bizonyára emiatt is csapkodták az asztalt a Games Workshopnál, de mind a műfaj, mint az ezt a jelet használó erők jellege miatt itt már képtelenek voltak reklamálni, a koponya ugyanis egy népszerű FPS [belső nézetes, lövöldözős játék] első, második és negyedik részében bukkan föl, ez a játék pedig a Quake. Eredetileg csak dísz volt egy ládán, talán rejtett utalás, mert eredetileg DnD adaptációnak indult, de Cthulhu lett belőle, de a Quake 2 idejére a Strogg [kibernetikus idegen faj] katonai erők szimbólumává nőtte ki magát. A Quake 4 ezt a szálat viszi tovább, szóval itt tényleg tisztelgésről van szó.
A StarCraft Warhammer 40K párhuzam persze itt nem ér véget. Szerencsére kivették belőle a Birodalom vs mindenki más vonulatot, de a grafika benne maradt. Az űrgárdisták genetikailag módosított emberek, akiket harcra nemesített ki a Birodalom, míg a Terran faj azokból a Földön páriának számító elemekből származtatható, akiket kiküldtek három hatalmas telepeshajón a világegyetem ismeretlen szektoraiba. A StarCraft első részében még egy vonalkód is van a marine-ok homlokán, a történet szerint pedig reszocializált [eléggé felszínesen tudatmódosított, agymosott] bűnözők.

Itt legalább mindenféle fajnemesítés nélkül magyarázzák meg, hogy miért ilyen lázadó és agresszív az egész népesség és miért olyan aránytalanok a gyalogosok. Ha gondolod hasonlítsd össze mondjuk Tychus Findlay-t, Jim Raynort [két egyforma tesztoszteronbomba] és bármelyik a Hyperion kantinjában megtalálható munkást [hordozható légkalapáccsal vagy fúróval mászkálnak és igen cingárok, főleg azokhoz képest akik föl is veszik az erőpáncélt]

Tengerészgyalogosok és Űrgárdisták

Ha megnézed a két képet bizonyára föl fog tűnni a kísérteties hasonlóság. Jellegzetes ormótlan vállvért, jellegzetesen azonos, létfontosságú helyeken a védelem abszolút hiánya, általában valami böhömnagy lőfegyver. Warhammerben nem ez a bal oldalon látható meggymagköpködő szokott lenni, ez csak ebédszünetre van, egyébként heavy bolter az alap, ami tisztára olyan mint Tychus puskája. Különbség az annyi, hogy a hero unitok [nekik van arcuk, jellemük, ők a parancsnokok, azaz hősök] a Warhammerben nem hordanak sisakot [nyilván a repeszek és a fejlövés ismeretlen fogalmak], míg a kuzin gyalogosai viselik, de általában hiába. [A zergeknek hiába magyarázod, hogy neked sisakod van, maximum közlik veled, hogy jó, akkor fejre nem köpnek, de úgy jobban fog fájni, de általában még ezzel sem törődnek, csak úgy szimplán befalnak. Majd rájössz magadtól.] Alacsonyabb rangú gyalogosok bizony hordanak sisakot, belőlük is készült egység a játékba. Még a színek is egyeznek

A két típus annyiban egyezik, hogy WH-ben a katonát el lehet látni lángszóróval, ez egy lehetséges fejlesztés [a másik az emlegetett heavy bolter nehézgéppuska], ellenpárjában viszont ez az egység csak lángszóróval rendelkezik, de szinte ugyanolyan a páncéljuk, kivéve a szélesebb és laposabb 'Craftos sisakot.

"Na most akkor melyik melyik?" kérdezhetnéd, mert ez a két egység egymás tökéletes másolata. Mindkettő könnyű fegyverzetű, gyors gyalogos egység, ikerhajtóművel fölszerelve, aminek a segítségével különböző távolságokat tudnak átugrani. Különbség persze akad, StarCraftban inkább magasságokat tudnak áthidalni vele, míg Warhammerben azért jelentős távolságokat tudnak megtenni épp az ellenfél feje tetejére érkezve a magasból. A Dawn of War játékban ezek melta-bombákat [termitet] is dobálnak, a StarCraft 2-ben meg, mit ad Isten, kazettás bombákat tudnak dobálni. [Azért kazettás, mert több kisebb töltetet tartalmaz.]

Ha már a könnyű egységeknél tartunk nem maradhat ki a kedvencem sem, ez pedig a mesterlövész. Láthatatlanná tud válni, ha épp arra van szükség, nagy távolságokból levadássza az ellenfelet, gyors, hangtalan, remek orvgyilkos. Melyik egységről is van szó? A StarCraftosok gondolom már kiabálják is, hogy "Nuclear launch detected!" mert nem más ez, mint a Ghost, távoli kuzinja pedig a Scout Marine. Ők ugyan nem tudnak lőni amikor láthatatlanok és nem tudnak atomtölteteket az ellenfél nyakába irányítani, de azért elég csúnya fejlövéseket tudnak adni, sisak ide vagy oda.

Újabb egyezés, hogy mindkét játék valamiért szereti a böszme nagy hadigépezeteket, ezek közé tartozik a lépegető tank is. Bal oldalon a Dreadnought látható a Warhammerből, egy lángszóróval és gépágyúval fölszerelt hatalmas harci robot [igazából hívhatnánk birodalmi lépegetőnek is, mert gyakorlatilag az, de akkor copyrightot sértenénk]. A jobb oldalon a StarCraft 2 válasza látható, a Thor lépegető.

Hogy melyik nyerne ha harcra kerülne sor? Természetesen a StarCraft mozgó tüzérsége, ugyanis lángszóró és gépágyú helyett igazi lövegekkel és légvédelemmel fölszerel araszoló erődről van itt szó, ami még az előtt lőné szilánkokra a gárdisták rettegett lépegetőjét, mielőtt az bármilyen komoly sérülést is képes lehetne okozni, vagy egyáltalán lőtávba érne. Azért ne legyen senki elkeseredve, ha igazán pontos másolatot akartok látni, akkor a Char bolygón játszódó küldetések főképernyőjén egy igazi Dreadnoughtot lehet működés közben megfigyelni. A mellékelt képen a Char bolygó küldetésválasztó képernyője látható, ha a bal oldalát megnézitek, ott az a bizonyos gépágyús robot. Gyanítom drága volna folytonos zárótüzet zúdítani a zerg-tyranid hordákra, ezért csak gépágyúval szerelték föl, vagy épp más nem akadt, mert az ágyúsokat kiküldték harcolni.

Az épületeket azért nem említem meg, mert azok teljesen mások. A Warhammerben például kereszt alakú kolostorerődök és hagyományos bunkeralakú barakkok vannak, meg egy nagy landolózóna a gépeknek. Az emberek orbitális pályáról kérnek erősítést, ami csak megérkezik az adott épület leszállózónájába egy landolóegységben és már küldhető is a harcba, míg a StarCraft esetében az épületek nagytöbbsége mobil gyárként funkcionál, ahol legyártják az adott gépeket, míg az ellátmányt biztosító depókból csak kiolvasztanak néhány embert aki majd vezeti őket.

Okkal lehet azt is kérdezni, hogy mi a helyzet a többi egységgel. Ezekre a következő oldalon fogok kitérni egy kicsit más szemszögből, addig viszont jöjjön az univerzum egyik legrettegettebb faja.

A tyranid-zerg boly

Előszöris szeretnék mégegyszer kitérni a logó és szimbólum kérdésre, de csak említés szintjén, bár a hasonlóság már itt is kísérteties. Látjátok amit én látok? ["Tekeredik a kígyó..."]

A természet válasza az űrgárdistákra a gonosz földönkívüli, akit Ridley Scott óta valahogy úgy képzelünk el, ahogy H.R. Giger megálmodta. A Warhammer 40K-ben ezeket Tyranid bolynak hívják, a StarCraft univerzumban pedig zergeknek, de mindjárt látni fogjuk, hogy ezek gyakorlatilag ugyanazok. Az utalás egyébként elég mélyen benne van a fajban, a tyranid boly egyik előőrs egységét génorzónak hívják, míg a zergek fajokat olvasztanak magukba és elveszik majd továbbfejlesztik a génállományukat. Géneket oroznak...

Az első alapegység ami az early rush mániások éltető eleme, Zergling névre hallgat. Nem más ez, mint a biomechanoid zergek válasza a kínai tömeggyártott Marine páncélokra. Olcsó, kicsi, gyors, gyenge, megáldva a varangy minden bájával, de iszonyatosan sokat lehet legyártani belőle rövid idő alatt. Mire megvan az ellenfél első öt katonája, gyakorlatilag 10-12 ilyen kis rüszmeteggel kopogtathat az ügyes játékos. Ha mondjuk az ellenfél okos volt és még lehetősége is volt rá, hogy elbarikádozza magát, akkor az első csapatot iszonyatos veszteségek árán talán még sikerülhet levernie, de ekkor már útnak indult a második és készül a harmadik. Az ellenfél meg anyázik és legszívesebben beverné a monitort. A Warhammer válasza erre a carnifex, ami pont az ellentéte az előbb említett szépségnek. Ezek hatalmas nagyon és jól páncélozottak, élő tankként és mozgó pajzsként funkcionálnak, minden testnyílásukon savat okádnak, szóval egyforma szépek, és még fegyverük is van. [Attól még ha látnának egy zerglinget halálra volnának ítélve két okból is. Előszöris az egy azt jelenti, ő volt az egyetlen aki nem tudta beásni időben magát, a többi 4-5000, már rég a föld alatt kuksolva vár az ellenfélre. Amikor előbukkannak a carnifexhez képest egér méretű kuzinok akkor pedig eldől és szimplán halálra röhögi magát.]

A másik jellemző egység Hydralisk névre hallgat. Viszonylag gyorsan legyártható távolsági egység, ami nagy sebességgel köpi a mérgezett tüskéket földre és levegőbe egyaránt. A Warhammernél ezt az izét Tyrgonnak hívják. Egy alagútásó kapitális egység, ami amellett hogy hatalmas, valamilyen úton módon képes bioelektromosságot fölhalmozni és amikor előbukkan a föld alól, azt az ellenfélre zúdítani plazma formájában. Gyakorlatilag szikrát köp. Gyilkos egy bestia annyi bizonyos, de az is, hogy a Blizzard készítői nem mentek túl messzire amikor ihlethiányban szenvedtek. Egyébként mindkét lény rendelkezik egy hatalmas faroktüskével, csak míg a StarCraft-ben egy egység vagy közelharci vagy távolsági, Warhammerben az egységek mindkettőre képesek és ezt ki is használják.

Ha már emlegettem a levegőbe köpködést, itt az ideje megemlíteni a légi egységeket is, ezek közé pedig zerg oldalról a Mutalisk tartozik, míg a másik oldalról egy Gargoyle nevet viselő repülő egység. Ne tévessze össze senki sem őket a kőből készült szobrokkal. Ezek denevérszárnyú repülő biomechanoidok. A mutaliskek eredetileg egy mantis screamer nevezetű fajból lettek begyűjtve, ami valamilyen módon képes volt űrutazásra, természetesen űrruha nélkül. Támadási formájuk egy több célpontot is eltalálni képes parazita, a "glaive wurm" és bioplazma. A gargoyle-ök viszont támadás előtt magas hangon visítanak és bioplazmával támadnak. Bármi is legyen ez a rejtélyes anyag, mindkét faj nagy eredményekkel használja. Egyébként a támadás előtt begörbített farok mindkettőre jellemző, csak az egyiknél tüske van rajta, a másiknál meg onnan jönnek a paraziták meg a plazma. [Ezek után sejtem mi lehet az a bioplazma, de nem merem leírni...]

Az itt látható épületek közül a jobb oldali a tyranid spórakémény, ami spórákat pumpál az atmoszférába, élő anyaggal borítva el a felszínt, míg a zergeknek egy nyálkaszőnyegre a Creep-re van szükségük [magyarul zerg szőnyeg]. A spórakémények hatására az atmoszféra elsötétül, a bolygó pedig a Vénuszhoz hasonló üvegházzá alakul át, míg a zergeknél más egységek sötétítik el az atmoszférát és a faj alapból egy vulkanikus, forró bolygóról származik, ennek a neve a már említett Char. Figyeljük meg a sugaras, 120°-os szimmetriát. A játék második részében már 72°-os fölosztás jellemző [nem 3 hanem 5 karom], de a fölépítés és a külalak gyakorlatilag azonosak.

A protoss-eldar

Utoljára az elvileg legfejlettebb csapatokat hagytam, ugyanis ezeknél az utalások már kicsit finomabbak, de még mindig könnyen fölismerhetőek. Ha rápillantasz a protoss épületekre-egységekre, az fog eszedbe jutni, hogy valaki nagyon sokat nézte a StarGate-et [a '94-es filmre gondoltam]. Olyan mintha az egyiptomiak szövetséget kötöttek volna az eldarokkal [veterán filmeseknek inkább predatorokkal]. Gyönyörű jellegzetes formájú arany szerkezetek türkiz berakással. Eddig még nem annyira eldar, de innentől szinte csak párhuzam van. Például mindkét faj alapvetően vallásos és pszi használó. Erőteljesen építenek a teleport technológiára, amit mindkettő warp-nak nevez [a warp a téridő görbületre utal, lásd mondjuk a '66-os StarTrek-et], bár a protossnál a pszi-mátrixot Voidnak hívják. A Warhammer 40K-ben ez a tudatmorzsákból fölépülő pszionikus mátrix amit csillagközi utazásokra használnak és ami néha gyilkos viharokat produkál, ezért nem is merik nagyon használni, míg az egykori elfeknek, mára eldaroknak ez lételemük, minden épületük kapcsolódik hozzá, akárcsak a protossok esetében, ahol nem ellátmány adja az egységlimitet hanem pszi [zergeknél control van].

Az eldar egységek jellegzetesen hosszúkás sisakkal rendelkeznek, ami állnál is megnyúlt, akárcsak a fáraók álszakálla. Sokszor keresztirányú fejdísz is ékíti a sisakot, hát ugyanez figyelhető meg a protossoknál is. Ezeket a jellegzetességeket legjobban a baloldalt látható Howling Banshee egységek mutatják. Ezek egyébként női harcosok, akik a sisakjukba épített hangszórók segítségével a fölerősített hangot fegyverként tudják használni.

Másik jellegzetes részlet az eldar és dark eldar ellentét, ami a StarCraftban templar és dark templar ellentétként jelenik meg, ezért illesztettem jobb oldalra ennek az egységnek a képét. Mellesleg jellegzetes protoss egység a BroodWar kiegészítő óta, ahol is kibékül a két kaszt.

A következő kép a Protoss Stalker arcképe. Jól megfigyelhető a jellegzetes fejforma, sisak és fejdísz. Egyébként ez az egység egy mechanikus de pilóta által irányított négylábú pókszerű egység ami földre és levegőbe egyaránt képes lőni és bizonyos távolságokat képes teleporttal megtenni. Az utalás itt például finomodik, ugyanis az eredeti egység a Warp Spider teleportáló gyalogos egység. A protoss formája az eredeti egység nevére utal a warp pedig mindkettőnél teleport.

Ha alaposan végigelemezném akár a történetvezetést vagy az összes egységet, fajt és frakciót, azaz mélyebbre ásnék, ugyanannyi gyökeret találnék ami közös, ennyi egyezésnél a véletlen pedig teljességgel kizárható.

Térjünk vissza arra a bizonyos kérdésre, amiről a legelején szó volt. Plágiumnak nevezhető-e az, ha a hasonlóság mértéke ekkora?

A válasz jogi szempontból természetesen nem, hisz ha igen volna, akkor nem tudnék most itt ülni és cikket írni a StarCraft 2-ről, vagy a World of WarCraftről, hisz ezek el sem készültek volna. Ha a Games Workshop követelése jogos, a Blizzard abban az időszakban kellett volna kinyögjön egy óriási kártérítést, amikor az a vállalkozást csírájában fojtotta volna el.

Morális szempontból persze az ügyeletes erkölcscsőszök egyből rávághatják, hogy ez azért nem volt fair, nekik szól hát ez az utolsó oldal, ahol azokról az egységekről is szót ejtek, amiket az előző oldalakon szándékosan kihagytam. Mielőtt viszont belekezdenék, egy fontos fogalmat szeretnék elmagyarázni, ez pedig a mém, népszerű angolszász nevén "meme". "A mém szó a mimémából (utánzás) származik. Ez olyan név, mondja Dawkins, ami „a kulturális átadás egységének vagy az utánzás, az imitáció egységének gondolatát hordozza”." [Wikipédia]

Mém például az ismert vicc, az ismert technológia, vallás vagy éppen divat. Például ilyen a South Park sorozatból jól ismert "Kicsinálták Kenny-t! Szemetek!" párbeszédrészlet. Ugyanilyenek az internetes megosztó oldalakon terjedő vicces videók vagy mondjuk a képek. [Például macskákról készült vicces képekhez montírozott humoros, tört angolsággal megfogalmazott szövegekre épít a lolcats.com oldal.]

Már utaltam erre, de a Blizzard játékok telis tele vannak ilyen mémekkel, ráadásul véletlenül fölfedezhető, alapvetően rejtett, vagy nem dokumentált elérésű mémekkel [easter egg]. Persze miután az első megvan, a játékos már maga is keresni kezdi ezeket és jókat mosolyog magában, meg néha oda is belelát egyet, ahol erről szó sincs. Anno az egyik számítógépes játékokkal foglalkozó magazin ezt úgy említette a WarCraft 3-mal kapcsolatban, hogy "amikor a programozó unatkozik". [Az overclick easter eggeket dokumentálták.]

A Blizzard játékok esetében inkább egy jól kigondolt tervről lehet szó, természetesen a kötelező tisztelgés és hivatkozás mellett. A tisztelgés a StarCraft esetében az "operation cwal" nevezetű csalással történik. A cég ugyanis beígérte a játékot, de az nehezen készült el, nem jött ki időben. Az operation CWAL [Can't Wait Any Longer => Már nem bírjuk tovább cérnával] egy csapat fölháborodott íróra utal, akik nagyon várták már a játékot és arról írtak novellákat, hogy hogyan rabolják majd el a játékot a Blizzard székházából.

A többi ilyen hivatkozással viszont a populáris kultúrához és a közönséghez való kapcsolatot kívánják erősíteni. Jó példa erre a már említett dropship [landolóhajó], aminek a pilótája emlékeztet Colette Ferrora az Alien sorozat második részéből. Sőt, még a nevezetes mondatot is használja ["In the pipe, 5 by 5."]. Föltűnő a hasonlóság? Akkor hadd mutassak egy másikat.

Emlékszik valaki a Szellemirtókra? volt benne az a furcsa hajú, szemüveges geek fickó, valami Egon Spengler. Volt neki egy protongyorsítós ágyúja, amivel kísértetekre lövöldözött, ezt a fegyvert egyébként a Half-Life játékban veheti kézbe és próbálhatja ki a gonosz idegenek ellen a játékos. Most megkérek mindenkit, hogy fordítsa a tekintetés a jobb oldali kép felé. Ismerős? Igaz neki gyógyítóágyúja van, de ez lehet referencia arra, hogy a Team Fortress 2-ben a medic, akinek szintén gyógyítóágyúja van, nagyon hasonlít Mr. Spenglerre.

A játékot át és átszövi rengeteg vicces a populáris kultúrára, vagy az egykor populáris kultúrára tett utalás, amitől még a veterán játékos is bizonyára közelebb érzi a játékot magához néhány lépéssel, hisz annyi mindent fölismer belőle, az új játékos meg néha talál valami érdekeset és egy-egy ilyen fölfedezett utaláson mosolyog egy kellemeset. Gyakorlatilag jobban szórakozik mindkettő. Eredendően ezért készült a játék. Plágium?

Gyanítom ha valami nagyszerű, és sehová sem köthető, formabontó játékról volna szó, mindjárt kisebb volna a vásárlók száma, így viszont hogy gyakorlatilag abba a közös tudattalanba nyúl ötletekért a játék, ami szinte mindenkinek része, hozzákapcsolja magát a mémekhez, bizonyos eredeti tartalmakból pedig akár mémek is lehetnek.

A mémekkel viszont egy a baj: nem tartósak. Valaki kitalál egy hülyeséget ami párszor körbejárja a glóbuszt és a fél világ betegre röhögi magát a számtalan verzión ami napvilágot lát, majd megint kitalál valaki valami hülyeséget és a ciklus kezdődik elölről. Persze filmek, programok és egyéb média esetében azért más a helyzet. Vegyük például a Harry Potter könyveket, majd a belőlük készült filmeket. Az egész széria '99-től [első könyv kiadása] mostanáig ível, szépen átfogva egy bő 11 éves időintervallumot, akik pedig ezekkel a művekkel nőttek föl és most maximum húszas éveik elején járnak, biztosan emlékeznek majd az ebben előforduló kifejezésekre. Hogy miért pont a Harry Pottert említettem? Kattints a baloldali képre és meglátod. Segítek, Crucio Siege Tank. [A Crucio vagy Cruciatus átok egy főbenjáró átok ami elviselhetetlen, az őrületig fokozható fájdalmat okoz az áldozatnak. Eredete latin, jelentése megkínzok, keresztre feszítek. Mindkettő elég fájdalmas, akárcsak a találat egy ilyen önjáró lövegből.]

De két legyet üt egy csapásra a Pandaren Brewmaster karakter is a WarCraft szériában, ami előszöris erősen emlékeztet a Részeges karatemester c. film iszákos mesterére. [Alapja egy valós kung-fu stílus.] Eredetileg a WarCraft 3-ban [2002] jelent meg mint semleges hős, de a Blizzard nemsokára egy új kiegészítőt ad ki a karakter alapján. A fiatalabb közönségnek, amit mint új fogyasztópiacot igyekszik megcélozni a Blizzard, hisz ők adják majd a jövő játékosait, gondolom ebből a 2008-as DreamWorks alkotásra a Kung-Fu Pandára és annak a második részére egyből meglesz a kapcsolat. Ez is egy új mém a Blizzard játékokban a sokezer régi-új mellé.

Persze joggal lehetne mondani, hogy így odavész az eredetiség, ha csak mindenből összeszedünk egy keveset, de ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy nincs új a Nap alatt. Biztos, hogy nem tudok olyat mondani amire egy megfelelően feltöltött adatbázisból keresgélő erőteljes keresőmotor ne tudna valamilyen helyzetet fölhozni, ami megjelent már valamilyen médiában. Kezdetben voltak a könyvek, majd ez áttevődött a mozgóképekre, most viszont a digitális média korát éljük. Ha ezeket mind átkutatod, bizonyára megtalálod majd minden filmnek, játéknak és utalásnak az ős eredetét. Magyarul a média változik, a sablonok viszont maradnak. Ezek azok az eszközök, amikről a legelején beszéltem. Valójában nemcsak az az eredeti aki valami új eszközt hoz, hanem az is aki eredeti és kreatív módon tud bánni a régiekkel. Ez mentségére szól a Blizzardnak, ha mindenképpen plágiummal akarnád vádolni őket

Hogy hová vezet ez a tendencia? Természetesen az új mémek óvatos játékba illesztéséhez, így kedvenc vicceinket valószínűleg majd viszont láthatjuk valamelyik Blizzard alkotásban. Nemrég jelent meg például az Elder Scrolls sorozat ötödik része a Skyrim, ami egy hatalmas mém-lavinát és röhögéshullámot indított útjára a világhálón, hála a kispórolt tartalomnak. Ezzel a városőr NPC-inek sablonszövegeire akarok utalni, nevezetesen az "I used to be an adventurer like you, then I took an arrow in the knee." mondatra. Logikus és jogos, hogy ha sok a háború, ahol megnyomorító sérüléseket könnyen osztogatnak, nem nehéz térdlövést kapni és az illető innentől ugyan kalandornak nem lesz jó, de városőri feladatokat még el tud látni. Megindokolható de az már vicces, ha egy város 3-4 barakknyi katonája/őrszeme mind a sánta kalandozók közül kerül ki.

Meglepődnél ezek után, ha valamelyik új World of WarCraft patchben vagy kiegészítőben a hunter kapna egy képességet "Arrow in the Knee" névvel ami egy időre lassúvá teszi, vagy kiveszi a játékból az ellenfeleket?