A k100 kapcsán sokszor elmondjuk viszonylag apró különbségeket is meg tud jeleníteni a rendszer. Ellenben a csapatban lévő 5. szintű harcos és a frissen beállt első szintű varázsló támadó értéke között nem feltétlenül van akkora különbség, amit a kocka ne tudna áthidalni. A játékban a szerencsének, az istenek akaratának, piszok hangsúlyos a szerepe. Ez egészen addig nem gond, amíg a játékos pechszériája nem rombolja a kalandot. És itt jön elő a matematikus és javasolja cseréljük le a diszkrét egyenletes eloszlást valami másra. És a matematika elég sokféle eloszlást ismer. Sok kártyára, kockára alkalmazható szabály pedig az ilyen szabályosabb megoldásoktól eltérő eloszlásfüggvényt eredményezhet. A nyitott dobás is ilyen. 

A kérdés inkább az mekkora különbségeket akarunk a játékosok között és ezeket mennyire akarjuk áthidalni a kockával. A minap a Facebook M.A.G.U.S. csoportjában a titkosajtókeresés kapcsán merült fel a kérdés, hogy a képzetlen ember mekkora esélyt kapjon. Máris látjuk, hogy a tervezés során megjelenik egy olyan koncepció ami nem a kockáról szól. Ami kapcsán az, hogy "mekkora különbséget akarunk", "ezt mennyire befolyásolja a kocka", az egy csomó kérdést felvet. Megannyi házi rendszer úgy indul, hogy én X kockát akarok használni. A D&D esetében a brand miatt alap volt a d20. De az esetek többségében célszerű a céljaink alapján döntei, hogy mégis mit akarunk és miért, majd ez alapján közelítve megtalálni az ideális kockát.

Sok racionális érvet figyelembe véve szinte biztosan nem a K100 mellett döntenénk. Kövezzenek meg a K100 rendszer fanatikus hívei, de a diszkrét egyenletes eloszlást nem szeretem. Mert az életben megszoktuk, hogy az "átlagoshoz közeli" eredményt sokkal gyakrabban kapunk, mint az átlagostól viszonylag távolit. És ezt sokféle többkockás rendszerrel könnyen el lehet érni. De a K100 alapú rendszerben nehéz. A diszkrét egyenletes eloszlás miatt. És minél több trükkel próbáljuk ezt elérni annál könnyebben veszik el a hasonló rendszereknek az az előny, hogy könnyű velük számolni. Jóval nehezebb ezt befolyásolni, mint az extrém események kérdését. Hiszen ott mivel egy eleve viszonylag ritka eseményt próbálunk még ritkábbá tenni nem sok dolog mászna el 1-2%-nál jobban. Ha a rendszernek ezzel a tulajdonságával próbálnánk valamit kezdeni akkor máris kész a baj. 

De az élet nem ilyen egyszerű. Beszéltünk arról, hogy a d20 is megmaradt a D&Dben minden hátránya ellenére. A 100 oldalú kockának pedig piszok sok előnye van a 20 oldalúval szemben. A hagyományok, a kialakított nyelv és sok más is eszünkbe jut. De egy fontosabb dolog is, amire sokszor kell figyelmeztetni magunkat: Nem mindegy, hogy jó szerepjátékot alkotunk szabadon, vagy M.A.G.U.S.-t. Szeretném azt mondani, hogy a M.A.G.U.S.-t a támogató irodalom, a regények értéke határozza meg, a szerepjáték erről-arról megközelíti. Nagyon szeretném. Tényleg. Csak éppen nem tehetem meg, mert piszkosul nem lenne igaz.

Ennek több oka van. Az egyik, hogy kezdetekben a szerepjátékos Ynev és az irodalmi Ynev elkülönült. Örülhettünk ennek, mert egyszerre jelentett szabad kezet és lehetőséget arra, hogy a regények történetét szabadon használjuk. Nem egyetlen kanonikus Ynev volt, hanem sok független és nem kellett arra gondolni, hogy "ha itt mesélek, kivel futnának össze a karakterek". Esetleg egy holnapután megjelenő regény szerint. Aztán sok víz lefolyt a Dunán, kiadók jöttek, kiadók mentek és számos olyan regény vagy novellás kötet is megjelent, amitől sok rajongó a hajót tépte, majd egy idő után sokan elkezdtük ezeket nem megvásárolni. És Ynevet egyre inkább a játék világa jelentette. Az ahol a lehetőség, hogy mi írhatunk róla vásárolt tartalmat és jövőt a világnak.

A keresztbe írás kapcsán volt akinek megjegyeztem mennyire a Summarium projekthez kötöm az elejét. És persze jött az, hogy nem mindenki számára egyértelmű. Csakhogy a korábbi világkép leginább egy vázlatról szólt amiből mindenki azt hoz ki amit akar, és ebbe ellentétes képek is belefértek. Míg a Summarium projekt megpróbált úgy letenni egy egységes, erős, kidolgozott világképet, hogy az egy jóval erősebb kanonikus alapot is jelenthessen. Ez a váltás az ellentétek szerepét is befolyásolta. De aztán nem jött Summarium II. 

Nem jött, hiszen a felnőttebb világkép, mint olyan befuccsolt. Ez nem is lep meg annyira. Nálam az első az volt, hogy a mágiaelmélet iránt érdeklődve belenéztem kicsit az ómágiába. Majd láttam az állítást ami konzisztens volt a nyelvek adományáról addig hallottal: Az ómágia kapcsán bármit meg lehet fogalmazni. Majd láttam a megoldást: Van olyan intelligens aquir aki nem tudja az anyanyelvén mondani, hogy törjön össze minden csontod. Eltűnt az aquir nyelv használata és az egy két ellesset hatalomszó használata közötti különbség és az is, hogy sok olyan helyen ahol van hatalomszó a nagyobb mágikus hatalomért tanulnak varázsolni. Sőt az aquirokat legyőző számos kalandozó történetével ellentétes lett volna a kép Ynev koncepciója megváltozott volna. 

Szeretném azt mondani, hogy a M.A.G.U.S.-t a támogató irodalom, a regények értéke határozza meg, a szerepjáték erről-arról megközelíti. Nagyon szeretném. Tényleg. Csak éppen nem tehetem meg, mert piszkosul nem lenne igaz. Mert Ynevet ezek után az határozza meg, hogy hogyan játszuk. És ebben benne vannak azok is akik játékstílusával egyet értek, és azok is akik játékstílusával nem. Csak néhány a világot meghatározó alapfelvetést kell meghagyni, hogy ne csak egy generikus fantasy D&D stílusú szerepjátékot kapjunk. És sok mindent a kibékíthetetlen ellentétek miatt nem lehet megtartani. Az ikonikus dolgokhoz, a kialakult belső nyelvhez kötődő K100-at igen. És azt is, hogy a K100 kapcsán megszoktuk azt, hogy az eredmények mennyire kaotikusak.

És valószínűleg van aki azt mondja, "hülye vagy TheElf 20-21 éve is szarul mesélted ezt", és van aki azt mondja akkor 20-21 évvel fiatalabb voltam, ennyivel kevesebb tapasztalatom volt, jóval kevesebb eszközt ismertem. És akkor a rendszer viszonylag új volt, sokféle próbálkozással a javításra. És hogy ezért írom le, a saját korábbi netes anyagaim sem jelentenek automatikus hivatkozási alapot, ha mesélek. De tény, ma is sandboxot mesélek. És ma is azt mondom a pörgősség, a dramaturgia sok szempontja jóval kevésbé fontos, mint a szabadság. Mert a dramaturgiát, pörgősséget, stb. filmek, videojátékok is megadják. A sandbox mesélés szabadságát viszont kevés dolog. És bevallom őszintén és férfiasan van, hogy hetek telnek el két dobás között. Mert kevés a harc, még kevesebb az olyan harc ami a dobáson és nem a felkészülésen, taktikán múlik és kell dobatnom. 

Ha kevés a kockadobás sokkal könnyebb megmagyarázni, hogy az akkor még kaotikus. De tény, hogy aki szeret sokat dobálni, harcolni, szereti a D&Ds Dungeon Crawlt idéző kalandokat az a háta közepére fog kívánni. De megvan a válaszom arra, hogy a K100nak milyen hibái vannak. És ha sokat dobatnék, mert versenyen vagy máshol azt kell, akkor is meglenne. Csak ahogy a morális szabályt ráfogom a kolostor szerzeteseire, a kocka furcsaságánál megjegyezném a kalandozók vannak annyira történelem formáló erők, hogy körülöttük az istenek is többször próbálnak belenyúlni a szerencsébe. És az erre is rámutató leírás már az "irreális eredményből" kicsit hangulatosabb megoldást varázsolna. Sokszor olyat is le tudunk írni, ami kapcsán a kezdő inkább szabályváltoztatást kérne.

A pár FPs seb egy nehezebb fegyverrel támadó orknál szintén olyan amire sokan azt mondják: Ez így nem jó, váltsunk reálisabb rendszerre, legyen más kocka. Valójában csak az a kérdés, hogy az FP sebek kapcsán a találat "tiszta találat" vagy bármi olyan helyzet ami akár közvetett úton sebzést okoz. De egy lecsúszó találat mindkét esetben lehet pár FPs megoldás. Cserében a kötelező ÉP vesztés bevezetése gyengítette az FP mögötti koncepciót, egyensúlyi problémákat okozott, és elérte azt, hogy a harc egy kicsit lassabban menjen, lehessen hozzá osztani, szorozni. Egy modern rendszertől ennek az ellentétét várjuk el. Igazából már 1997-ben is ezt mondtam volna. 1993-ban még cél volt azt kommunikálni, hogy ez egy komoly szerepjáték, az alapkönyv vastagsága összemérhető az AD&D könyvekével. 1997-re a M.A.G.U.S.-t már ismerték.

A K100 azoknak akik megszokták, akik ezt várják előnyökkel rendelkezik és a szemem előtt van a D&D példája. De ettől még egy olyan alap amit racionálisan nem szívesen választanék. A k100 kapcsán sokszor elmondjuk viszonylag apró különbségeket is meg tud jeleníteni a rendszer. Mert, ha nem is számolunk arra, hogy a %-os képzettségek is mehetnek 100 fölé akkor is van 101 féle érték amivel számolhatunk. Hiszen az 1-100 mellett ott a 0 is ez esetben. Csakhogy eszünkbe juthat, hogy nem lehet stratégiát építeni valami olyasmire ami csak pár százalék eséllyel sikeres, és nem nagyon dobatunk olyanra ami szinte biztos tudás. 

Ellenben a csapatban lévő 5. szintű harcos és a frissen beállt első szintű varázsló támadó értéke között nem feltétlenül van akkora különbség, amit a kocka ne tudna áthidalni. Nem is akarjuk, hogy legyen, ha mégis lesz az nem feltétlenül jó a játéknak. Mivel a kocka nagy különbségeket is áthidal: A játékban a szerencsének, az istenek akaratának, piszok hangsúlyos a szerepe. Ez egészen addig nem gond, amíg a játékos pechszériája nem rombolja a kalandot. Még erre utalva színesíthetjük is a leírásokat.

Csakhogy a M.A.G.U.S. koncepciójához sok más dolog is hozzá tartozik. És itt is a kalandozók világformáló erejéről beszélünk. A varázsló tőre is halálos fegyver. A M.A.G.U.S. első pár kiadásából nem hiányzott a Nem Játékos Karakterek harcértékeit ismerető rész. És hamar megtudtuk, hogy akár egy varázsló is veszélyes lehet akár közelharcban is. A tőrével. A papok, alap papi harcértékek mellett, már sok harcedzett katonánál is jobb harcos. Sokféle koncepciót hallottunk ami ezt indokolja. Kezdve a kalandozó kórral...

A fenti idézet rámutat: Írtunk erről mi is. De míg a kalandozókról azt látjuk harcban felveszik a versenyt a veteránokkal, addig úgy látszik titkosajtó keresésben és általában képzettségekben már nem jók. De nem csak ezekben, hanem a legtöbb esetben a mágia használatában is gyengébbek voltak. Ha a harcos harcértékei az "egekben vannak" és az olyan ellenfél ahol a plusz harcérték számít ritka, a varázshasználók esetében az egyre erősebb varázslatok kapcsán új és új lehetőségek nyílnak így számukra a magas szinten értékesebb volt egy szintlépés az furcsa helyzetekhez vezetett.