M.A.G.U.S. - Az Új Törvénykönyv

Nem titkolom: Az Új Törvénykönyv egyszerre lesz a legjobb és a legrosszabb az eddigi kiadások és próbálkozások sorában. Legjobb, mert értelmes emberek is állnak mögötte, és így lehet számítani arra, hogy hallgassanak a visszajelzésekre. Sok dologban amit csináltak az akár még vonzó is lehet, kisebb/nagyobb problémákkal. A problémák egy része borzasztóan szubjektív, más része viszont objektív. Mint például az, hogy nincs minden eladott példány mellett ott a kiadó egy embere. Márpedig így nem feltétenül segít az, ha 3 perc beszélgetés után kiderül, hogy egy-egy szabályt a kiadó valamelyik embere hogyan értelmezne.

Ilyen kérdés a kegy pont kérdése. A játékosok, kalandmesterek jelentős része úgy érelmezi a kegy pontot, hogy mivel az nem manapont, ezért az adott varázslatra nem is hat a destrukció. Az ÚTK mögött álló kiadó vezetője viszont nem így értelmezi, hanem szerinte bizony hatna erre a varázslatra is a destrukció. Hiszen Ynev történetéből tudjuk, hogy az istenek is legyőzhetőek, nem egy manifesztáció járt így, Ranagol is ezt tanítja, és sorolni lehet a biztos érveket. Ráadásul akadna egy ősi egyezmény nevű valami is, amit nem lehet egy imádsággal, kéréssel kijátszani, így biztos nem az isten saját teremtő, pusztító hatalmáról van szó. 

De mi a döntő? A kiadó vezetője által is alkalmazott helyes értelmezés, vagy az Ynev történelmét felrúgó, ami mellett sokan a hangulattal érvelnek? Nyilván az, amivel a játékos többször találkozik, és ritkán ül az asztal körül a kiadóvezető úr. És nem jó, ha az ilyen kérések megakasztják a játékot, így igazából a megoldástól függetlenül jön a lehúzás. Tudom: errata, a kiadó sok tervei, egy esetleges második kiadás az ÚTKból erre azonnal megoldást jelentene, de második kiadás nincs, errata sok helyre nem jut el, és a játékot azzal együtt is megakaszthatja a kérdés.

És nem ez az egyetlen ilyen, hanem sok más apróság van, amire biztos van szimpatikus megoldás a kiadó részéről, csak éppen a játékosok nem úgy játszák. A varázsló minden mozaikot megtanul, csak éppen éles helyzetben nehezen használja, mert nehezen tudja megmondani mit és hogyan érne el vele... Ezért kell sok képzettség az érdemi használathoz, ez szép és jó. Csak éppen a többség úgy kezeli, mintha a varázslóképzés hiányos lenne, nem az összetettebb varázslatokra szólna. Ráadásul sokféle specializációt, szervező elvet nehezen tud kezelni. Mert mondjuk egy mágikus művészetek szakos varázsló nem a mágia egyes fejezeteire, hanem az alkalmazás módjára specializálódik. Nála vajon mit, és hogyan engedne meg a rendszer, ha megtudja hogyan lehet mondjuk a festészet és a mágia kombinációjával valamilyen hatást elérni?

A koncepció jó lennne a rendszer mögött, csak sok Yneven reális karakter kapcsán ilyen fennakadások várhatóak, ez pedig azt jelenti, hogy hiába a KAPos rendszer, durva korlátok jelennek meg. És bár többnyire az egyensúly érdekében, de olykor váratlan helyen, nem feltétlenül tervezett következményként is. Az pedig, hogy teljesen életszerűtlen, a KM által úgysem engedett buildre lehetőséget ad a KAPos rendszer az érzésem szerint nem növeli a szabadságot. A rendszer ettől még működik, játszható és sokan elégedettek vele. A sok verseny remek támogatást is jelent, de pont ezzel lett az ÚTK erős kihívó, ami a korábbiaknál nagyobb mértékben osztja meg a közösséget. És amíg gondok vannak vele, addig ez nem jó hír. 

Ami a táblázatból nem látszik, hogy nekem igazából a koncepcióval van bajom. Nem azt mondom, hogy rossz. Hanem azt, hogy nekem nem tetszik. Kicsit más a célközönöség, ami viszont a M.A.G.U.S. közösség heterogén voltát illetően érthető is. Elhangzik, hogy ezt vagy azt azért kellett korlátozni, mert így vagy úgy éltek vissza vele. Lett volna jó magyarázat, olyan korlátozás ami az egyes kasztok képességeit nem teszi azonnal tönkre. Ellenben az eredmény kiábrándító. Van aki azt mondja: A harcművészt eddig is korlátozta sok szerepjátékos megkötés, most sok lehetőségét elvették, mondván visszaélnének vele. A gond az, hogy így a visszaélésre törekvőkkel számolva egyensúlyban van a kaszt, a szerepjátékos korlátokat kijátszók kezében kevésbé.

Sokan a lovag vs paplovag egyensúlyra is mutogatnak, mondván nincs egyensúly. Többet játszanak nálam ÚTKval, így akkor sem vitatkoznék velük, ha nem értenék egyet velük. De bármi is a helyzet, mindig azt hallom, hogy a jó játékos szenved, mert a vérpistik kezelésére kellett optimalizálni a rendszert. Lehet versenyen végiggyakni a kalandot. Semmi gond, a megatáp visszaélések egy részére nincs lehetőség. Igaz, a totálisan életszerűtlen buildekre, és sok minden másra van, viszont sok jó történetre épülő életszerű karakter koncepcióját nyírják ki a korlátozások.

De arra, hogy klubban, versenyen játszanak jó. És merem állítani, ebben a helyzetben jobb, mint a legtöbb nagy múltú, versenyt szervező társaság tákolt ETKja. Csakhogy az ilyen kalandmegoldó versenyeket én nem szeretem. Egy rendszer kompromisszumok sokaságára épül. Minden olyan döntés amikor az otthoni, inkább "időigényes komoly hobbi, mint gyerekjáték" jellegű életút játék terén kell áldozatot hozni azért, hogy a kaland megoldó verseny és rendezvény jobban működjön, az nekem fáj, engem taszít. Még akkor is, ha azt mondom a legjobb ilyen versenyek, rendezvények ÚTK alapúak. És ezzel a kompromisszummal nem tudok mit kezdeni. 

A kiadó vezetője elmondja, hát a szilárd alapot később lehet kiegészítőkkel lazítani. Ezzel egyetlen gond van: A kiegészítőket a vérpisti is használja. A világ szempotjából szilárd alapot megkövetelő szerepjátékhoz pedig az kellene, hogy a világ természeti törvényei ne az ilyen fellazító kiegészítők használatától vagy elkerülésétől függjenek, mert ez így világ és szerepjáték szempontjából minden, csak nem szilárd alap. Ellenben a világ szempontból szilárd alapra megannyi rendszerhez vezettek be az egyensúly érdekében verseny szabályokat. És lehet arról beszélni, hogy mondjuk a Shadowrun 3. kiadás alapkönyve sem ad sok szabadságot... De nem is állapít meg ilyen durva korlátokat. Pusztán a tartalom, és annak kiegészítésére jó szabályok egy része kerül máshova. Nem az egyensúly, hanem a véges  terjedelem okán.

Márpedig amikor a vérpistik kezelésére a legegyszerűbb válaszom az, hogy elmagyarázom azt, hogy miért nem nyer a tápolással, miért fog vele nagyot szívni, és erre vannak egyszerű magyarázatok, útmutatók, szabályok, akkor a fenti korlátozásból semmi hasznom nincs, mert az a vérpisti probléma amit megoldani akar, egyszerűbben megoldható, ha a csapat nem kéri kifejezetten a vérpisti beengedését. De lépjünk tovább. De az általa okozott problémákat megszenvedem, és nem hiszem azt, hogy lesz valaha is olyan kiegészítő csomag hozzá ami ezeket orvosolja. De ha lesz is, akkor az a világ működéséről azt mondja ki abszolút nem egységes, hiszen egy csomó opcióra épül.

Így pedig semmit nem nyerek a meglévő kiadáshoz képest az ÚTKt választva, de sok probléma, sok plusz vita sajnos marad. Ja, és az összes eddigi kalandot, NJKt, saját "házi kiegésszítőt" és egyéb dolgot egy az egyben kidobhatok. Hát köszönöm szépen, de ez így nem jó ajánlat. Nem azért, mert az ÚTK rosszabb lenne. Csupán több mint egy évtized hátránnyal indul. Egy kezdőnek akinek sok gondja van a vérpistikkel, de nem akar a világ sok részletével foglalkozni így ezeket a problémákat nem éli meg persze ajánlanám. Csakhogy összességében van egy komoly gond. Ez pedig a az eddig végig emlegett szempontok kérdése: Még mindig számít a PC és a sereg.

Ma már nagyon kevés olyan helyzet van, ahol úgy találkozna valaki szerepjátékokkal, hogy ne lenne más alterntíva is a szórakozására. Mondjuk a számítógépes játékok. Tény az, hogy az asztali szerepjátéknak így is van több jelentős előnye. Egy kaland kapcsán a fejlesztés munkaigénye alacsonyabb, így több kaland készül el egy évben, mint ahány számítógépes játék. Így lehet azt mondani, hogy ez azoknak is jó, akik amúgy PCs RPGn nőnek fel, és minden áron tápolni és győzni akarnak. A D&D Organized play ezt is tudja. Csak őket az MMO játékok, a Diablo III kapcsán az újrajátszhatóságra rámenő mechanika, és sok más is csábítja. Érzésem szerint a tápos, a vérpisti, ha ma kezd valamit játszani, ritkán kötne ki pont a M.A.G.U.S. mellett, ha nem pont őt hívjuk.

Mert ugye pár dungeon tile, szörny könyvtárak és a Pathfinder mindenre elég, és ott aztán lehet tápolni. De nem alapfelveetés az, hogy a vérpisti fog Diablo-ról asztali szerepjátékra váltani. Tudom, hogy Nyul, aki a CODEX kapcsán egy alapvetően igényes játékosoknak szánt igényes szerepjátékot tett le az asztalra, az akkoriban az igénytelen vérpistikről hírhedt PeCsában nőtt fel, csak éppen úgy látszik lett igénye, többre jobbra. Senki sem kezd igényes szerepjátékosként. Ma sem hiszem azt, hogy kevesebb vérpisti lenne.

Csak ma ők könnyen megtehetik, hogy Diablo III-mal kezdjenek. Amikor látják, hogy a szerepjátékhoz olvasni kell, összetettebb, hallják miben tud többet, de elmondják nekik az nem a tápolásról szól, kérdés, hogy mit tesznek? Úgy dönteneke, nekik kell az asztali szerepjáték, de bár az Internet nagy, sokan, sokmindent ajánalanak, nem egy direkt neki való Dungeon Crawlt keres, hanem egy a storyra, világra hangsúlyt kereső játékban fogja tönkretenni a többiek játékát, és az a csapat nem tenne ellene semmit? És ezt ne lehetne megoldani? Vagy olyat keresnek ami direkt az igényeikre szabott játék? Én az utóbbiban hiszek. 

A játékosok többsége meglévő csapattal játszik, a rendezvényeken, versenyen szerzett tapasztalat másodlagos. És a verseny, ha a kaland megoldását értékelik, a leginkább szerepjátékos játékos viselkedését is torzítja egy kicsit, ott ő is tápolni fog, így pedig a versenyeken lévő exploitokból már arra sem következtetnék, hogy az adott játékos hogyan játszik otthon. Az ÚTK pedig egy olyan M.A.G.U.S. amivel remek versenyt lehet szervezni, a tápolásban éppen akkor korlátozott vérpistiknek. És ahhoz, hogy ebben jó legyen, sok kompromisszum kellett, ahol ennek érdekében vállalták azt, hogy másban kevésbé jó legyen. 

A komolyabb hobbit kereső, a játék mélységét és szabadságát élvező játékost, aki pedig akár kitalált nyelveket is megtanul, akár a mágiaelméletről képes filozófiai vitát is folytatni, és legyen bár bölcsész, orvos, pilóta vagy mérnök, érdeklődő emberként a polcára a valószínűségszámításról, játékelméletről, stb. szóló könyvek is felkerültek viszont meg fogja jegyezni: A vérpisitik versenyes tápolása kedvéért feladták azt, ami nekem lenne fontos, így ez a játék láthatóan nem nekem készült. Nem ilyen szerepjátékosoknak való. 

És egy versenyre termett rendszerrel éppen úgy nem fogjuk tudni elérni azt, aki a Star Wars: The Old Republic egy RP serverén, RP guildben éppen a tanítványoknak tart órát a Sith Code értelmezéséből, vagy éppen terepgyakorlatra visz pár embert, mando'a nyelven parancsokat osztogatva, mint ahogy akár Yneven játszódó fórumos szerepjáték terén a szerepjátékra, a karakterek egyéniségére jobban odafigyelő embert sem. Én mást keresnék, mást tartanék jónak. 

De tegyük fel: Holnap, vagy holnap után lesz egy jobb megoldás a problémára, és az ÚTKs alkotók jelentős része is jobbnak fogja tartani, akkor is azt kell mondani, hogy az ÚTKt az akkori ismereteik, az akkor számukra elérhető minték, példák alapján kellett megalkotni. Ez pedig ide vezet. És nem is ez a gond. Ha az igényesebb szerepjátékosoknak valóban szimulációra épített rendszert alkotnának, akkor vajon ahhoz a DVnél lévő írók, világalkotásban résztvevők képesek lennének normális ütemben és minőségben letenni a maguk részét? Nem hiszem. 

Ha azt nézzük, hogy az ÚTK idején, ebből a kiadásból kiindulva mik a M.A.G.U.S. bajai, akkor 5% a rendszer igazi gondja, 10% a rendszer könnyen javítható gondja. A maradék 85%-ot az idő során az írói gárda, a közösség szépen összerakta magának hosszú évek munkájával a Tuantól, az ÚTK alkotóitól függetlennül. Ha az ÚTK sokkal inkább elmenne egy olyan minőségi játék irányába, mint anno a CODEX volt, akkor a rajta múló 15% mondjuk 3% lenne. De a többi gond maradna. Ha pedig az elmúlt húsz év számos fejleményét kidobjuk akkor is felmerül a kérdés, miért nem CODEX, miért nem valami más, miért nem építünk saját világot, igényesen. 

Ami viszont kétségbe ejt, hogy sok az egyensúlyra, a játéktechnikára oda figyelő korlátozásra szimulációként hivatkoznak. A szimuláció a világ történelme, meglévő mágikus törvényei, stb. hű követése lenne a játékrendszer szintjén, a játékegyensúlyt és más a világon kívüli szempontokat figyelmen kívül hagyva. Az ilyen szempontok felemlegetése viszont jelenleg az "ezen az alapon bárkibe bele lehet kötni" helyzet. Hiszen az ÚTK amikor elkezdett bizonyos problémákra, bizonyos helyzetekben való játékra optimalizálni, akkor célközönséget választott. Ami ennek a csoportnak jó, szükségszerűen másokat elriaszt. És olyan célközönséget választott, ami kapcsán nem lesznek a M.A.G.U.S.-sal kapcsolatban tőlük független minőségi problémák, amiken a projekt elcsúszhat.

És bármennyire rá lehet mutatni a hibáira, a következetlenségekre, bármire: Az ebben a helyzetben nem zavaró. Korrekt termék... Csak, sok más korrekt termék van a piacon. És három körek nem tudnám ajánlani az ÚTK-t. Aki a hagyományos M.A.G.U.S. rendszer kapcsán komoly munkát fektetett a saját igényes megoldásaira. A sok netes kiegészítőből is dolgozó vérpistiknek és az őket kiszolgáló közösségeknek. És végezetül az újoncoknak, mert az utóbbi csoport számára a M.A.G.U.S. már nem a legjobb választás. 

Bár gondolkodtam a pontszámokon, de felmerült bennem a kérdés, hogy az irodalmi háttér jelentős részét adó Delta Visionhoz kötődő alkotói csapat, ha rontja az ÚTK helyzetét, akkor mennyire korrekt lejjebb húzni az irodalmi támogatásért járó pontszámban a Tuan-t, ha ezért is vannak viták. Hogy hiányoznak a kiegészítők, ott a jogi okokat helyes-e a rendszeren leverni? Hogy... A pontozás elmarad. Nem lenne szó kiugró pontszámokról, nincs az eredmény 67% felett, de 61% alatt sem. A ma elvárt színvonalhoz képest sokkal rosszabb az ÚTK világleírása, mint a többi M.A.G.U.S. kiadáshoz hasonítva. És a több évtizedes support gondokat egyre nehezebb egy-egy rendszeren leverni. 

Pontosan azért, mert a probléma állandósulni látszik: A jogtulajdonos és a kiadó közötti vita éppen a jogtulajdonosi hozzájárulás nélkül megjelentett könyvek körül robbant ki. A Tuan többet akart megjeletetni, mert szükséges a folyamatos irodalmi támogatás és kiegészítő ellátás, azok a szerzők akik máskor akár szemét megjelenésére is engedélyt adtak itt nem járultak hozzá sok megjelenéshez. És igen, korábban is az merült fel, hogy ne lehessen engedély nélkül bővíteni, a d20 projekt is ezen a tulajdonosi szándékon vesztett a legtöbbet. 

Ha ezt ellenük értékelem akkor a 61-62% környéke lenne a reális, ha mellettük foglalok állást akkor a 66-67% környéke. Ez pedig szimpátián, hiten múlna.