Krán, Gorvik, stb. gonoszságáról vagy nem gonoszságáról lehet érdekes vitákat folytatni. Nyilván Krán kapcsán felmerül a kérdés, hogy akkor most kinek, mikori Krán képét nézzük. És a különbségek messzire mutatnak, és nem csak a látható különbségek a fontosak, hanem az okaik is. A szerepjátékok történetében örök téma a jellem. Vagy, hogy úgy mondjam a jellem és ami mögötte van. A jellem mögött egy értékrend van, amihez a jellemet is mérik. Ez az értékrend pedig tapasztalatokra épül, tudásra. Olyan tudásra, ami más egy Fantasy világban, mint a földön. Ugyanakkor az értékrend nem feltétlenül őszinte. Megannyi politikai rendszer állított fel értékrendet a saját céljait kiszolgálandó. Egy emiatt torz mércéhez mérni a dolgokat nehéz.

Egyetemes érték lenne, hogy a gyilkosság rossz? És amikor ma valaki küzd az emberi méltóság jogára építve az eutanázia jogáért, és azokért akik az aktív eutanáziát választanák, az is rossz? Milyen gonosz már, hogy egy olyan életért, ami sem az adott embernek, sem a környezetének, sem a világnak nem nyújt már semmi jó, nem dobja el az emberi méltóságot, amikor mi azt mondjuk az emberi élet univerzális érték? Ugye így már nem egyértelmű az, hogy van-e egyetemes értékrend. Itt alapvetően kétféle álláspont lehetséges. 

• Számos M.A.G.U.S. alkotó, az írói gárda nagyobb része kijelentette, hogy mivel Ynev fantasy, lehetnek isteni törvények, és lehet univerzális értékrend
• Több más M.A.G.U.S. alkotó, viszont abból indulna ki, hogy a reinkarnáció ismert volta, az egymással ellentétes isteni törvények, a több faj alapvetően eltérő gondolkodásmódja okán az adott fantasy világban még kevésbé lehet univerzális értékrend. Ezért is lett a "jó és a gonosz" helyett "élet és halál" a M.A.G.U.S. jellem rendszerében.

Hoppá! A két megközelítés annyira eltér, hogy lehetetlen mindkét alapon azonos eredményre jutni. Az első szerint kijelölünk egy univerzális értékrendet, Krán ettől eltér, és gonosz. A második szerint működik a "Krán nem gonosz, hanem idegen" álláspont, amit elsősorban Nyul munkásságához kötnek, nem is alaptalanul. 

E szerint Krán értékrendjének alap vonása az, hogy baromi hosszú távon gondolkodnak. Sosem a test pillanatnyi boldogságát nézik, hanem a lélek, a világ hosszú távú fejlődését, és ehhez a cél szentesíti az eszközt elven állnak hozzá. Hosszú távon jót akarnak. Ha viszont szerintük a te lelked most egy gyors újjászületésből profitálna, a hosszú életed mind a világnak, mind a saját összes későbbi életednek az útjában állnának, akkor szerinte nagyon nagy bűn lenne, ha irigy lenne és nem ajándékozna meg egy újabb élettel.

Ha Ranagol nevében egy Kráni öl is, az életet, az élet kioltását Ranagolnak ajánlja, a lelket sosem. Nem nyúlna bele az örök körforgásba, és ha te belenyúlsz jó eséllyel akkorát hibázol és vétesz a kiemelkedettebbek akarata ellen, hogy pár segítő szándékú kráni mindent megtesz, hogy mielőbb meglegyen az új életed, amiben ekkorát már nem hibázol... Mielőtt nagyobb bajod lesz belőle. Mert Ranagol számára kevés fontosabb van az örök körforgásnál, az ebből eredő fejlődésnél, megújulásnál.

Ha egy ország további tündöklése az ott lakók lelkének, Ynevnek is rossz, a lerombolása után megújulás viszont előnyös, akkor Krán nem irigy. A jó cél és a sok más szempontból semlegesség kapcsán ők mindenkit be tudnának fogadni, és ok más hitet el tudnak képzelni Ranagol hite alá rendelve. Sőt, a "Ranagolnál kevésbé kiemelkedett istenen ugyan Ranagol uralkodik, de azért az az isten is többnyire feletted áll. Nagyon kevés olyan kiemelkedetlen isten van, aki nem."

Ebben a megközelítésben: Amikor Mogorva Chei leverte a 13-ak egyikét, nem csak a saját kiemelkedettsége, hanem Arel kiemelkedettsége, egyenjogúsága is bizonyított. Nem véletlen, hogy Yllinort nagyon máshogy kezelik, mint a külvilágot. Ha Krán titkai ott fordulnak elő? Természetes. Ha Toronba jutna el valami? Megállítják, és nem is békés módon. A változás törvénye ezért is fontos. 

És igen, Arel-t és híveit azért emelték ki, mert ott sem fontos az írott törvény (a dogokat valós hatásuk szerint értékelik), a hosszabb távú jóért a bátor Arel pap is feláldozná az életét, benne vannak sok balhéba, fejlődés centrikusak. A jó Arel hívő az akadályokat, a saját korlátait is le akarja győzni. És itt is igaz a megújulás. Sőt az is, hogy a megújulás előzménye a pusztulás. Hogy időnként egy erdőben is azért kell valaminek elpusztulnia, hogy maga az erdő megújulhasson, túlélhessen. A körforgás itt is megvan. Csak mások az időtávok, más az empátia fontossága, mások az útmutatások. 

Persze van olyan kráni aki hangoztatja, hogy egy-egy ember esetében az új élet alternatívája lehet sokféle nevelés, és ebből lehetnek viták, de az Élet jellem azért ritka, de nem példa nélkül álló. Messenben még fejvadásznál is lehetséges. 

Tovább bonyolítja a képet, hogy a legtöbb kráni életében nincs szükség arra, hogy tisztában legyen a magasztos elvekkel, ő ha azt mondják öljön meg valakit, megöli. Amorális de kötelességtudó. Az országban a folyamatos változás, evolúció, fejlődés a cél... Ez a káoszhoz állnak közel. De itt az abszolút feltétlen hűség is elvárás (rend). Milyen a jó célért küzdő, de azokról a célokról mit sem tudó, halál, rend jellemű mortel? Jó vagy gonosz? Nem egyértelmű. De a világ nagyobb része az ilyenek miatt tartja gonosznak Kránt.

Ha Krán céljai mögött meg is látjuk a nemes és jó célt, vajon mit mondanánk arról a krániról aki ezt nem látja, viszont élvezi a gyilkolást, a kegyetlenkedést, és alíg várja, hogy megengedjék neki, hogy hódoljon eme élvezeteknek. És mire ő ölhet a parancs már számos olyan emberen ment át, aki nem fogja fel a valós célt. És hány olyan kráni tartomány van, ahol ezzel próbálkoznak? Ugye nem lep meg, hogy Krán és egyes saját tartományai között konfliktus van a manifesztációs háború végén? De az sem, hogy elsősorban a célokat értő kiemelkedettebb az akinek esélye van Ranagol támogatásával a győzelemre. 

Shadon bár a felszínen jó, és jó erkölcsökről beszél, maguk is tudják, hogy Domvik nem lehet az egyetlen igaz isten. Amikor először említették a belső inkvizíciót, azt is leírták ott ezt pontosan tudják. Ha pedig a hitük sok mindenben hamis, akkor a papi hivatásnak sem az igaz hit lehet a mércéje. Ha pedig ezek a papok, politikai érdekből is üldözik a vélt vagy valós eretnekeket (beleértve valós jó istenek híveit) és a mágiára küldött áldozatok LELKÉT ajánlják fel egy nem teljesen valós istennek (hamis hit mögé tett lélekáldozat) kiszakítva azt az örök körforgásból...

A békés, az élet szentségéről papoló, de a "bort iszik, vizet prédikál" elvet követő papok tanításai alapján Shadon-t sokan látják, és a tanításokat komolyan vevő emberek jelentős része akár jó is lehet. Nem tudják, hogy a felszín alatt rohad Shadon almája... Na azt nem hiszem, hogy Nyul aki annak idején Dél-Ynevet megírta jónnak mondaná. Kiváltképp, hogy Shadon és a Szürkecsuklyások is összefonódnak, és bár szelídebbek, mint a Kobrák, azért náluk is volt már példa rablógyilkosságra, emberrablásra.

De ez alapján bármennyire is rossz Shadon, azért egy átlag shadoni embertől nem kell félned. Hiszen az általa tanult elvek miatt ő nem ölne, békés lenne. Hogy e mögött hazugság van? Ez az ő jellemét, és viselkedését nem befolyásolja. A kránitól viiszont nem árt félned. A kiemelkedett kránitól is, mert hiába jó szándékú, kíméletlen lesz. Nem akar ő megölni, még kedvel is. De azt látja, hogy ha tovább hibázol minden további életedben szenvedni fogsz. Ilyenkor segíteni kell. Félre tudja tenni az érzéseit, erre képezték, így az, hogy kedvel, esetleg szeret semmit sem számít. Még az asztrálmágia sem. És hiába kérsz kegyelmet, mivel éppen jót akar neked, semmilyen empátia nem fogja letéríteni a céljától. És bizony az Yllinorban tanyázó, Arelhez imádkozó fejvadásznak sem egészséges hátat fordítani.

Krán, Yllinor, Shadon helyzete így már érdekes, és nem jó-gonosz tengely, de még az ennek alternatívájaként megjelenő rossz-rosszabb tengely sem kerül elő. Sokkal inkább hosszú távú szempontokra építő kíméletlen igazság, és a rövidtávú érdekedet figyelő kegyes hazugság között kell választani. Már, ha a máglyahalál lehetőségét nem számítjuk, mert akkor már sokkal rosszabb a helyzet, mint egyes vezetőknél is. De nem ez a meghatározó.

Gorvik shadoni gyökerei fontosak. A kezdeti "Domvik maga képére teremtette az embert", az idegen az szörny és lehet eretnek, stb. gondolat is ott van. Ez a bizalmatlanság is fontos lehet később, mint az egyház fontossága, ami alapján vallásosak. Erre jön rá, hogy elég temperamentumos, öntörvényű népség. De az "Enoszukei közvetítéssel" szerzett Niarei harcművészetét a Vértestvériség onnan kapta, hogy Gorvik születésénél ott voltak Kobrák emberei, hiszen a szürkecsuklyások ellen kellett ezt-azt tenni. Az ő és Shadon kapcsolatuk ezért fontos.

Ott volt Krán. És még ott volt sok más is. Gorvik pedig innen is, onnan is sok mindent át akar venni. Ezért volt érdekes, hogy az alap rendszer ide írta az első fejvadászklánt. Az ennél ősibb rendek csak az itt létrejött új doktrina átvételéve alakultak át más jellegű rendből fejvadászklánná. Viszont Gorvik többnyire másol, de nem ért, mert nem fogad be. Így az itteni Ranagol hit, Ranagol amoralitásába belefér ugyan, de nem a vallás elveinek alapos megértésén alapul. A gorviki ember is sokféle. Sokféle, de vannak közös pontok. 

Ők is Ranagol hívők, megérthetik mindazt amit a kráni is: Van köztük olyan is, aki ha meghallja ami itt Yllinorról hangzott el, rögtön kijelentené: "Nekem is szimpatikus az új Istennő, és ha Ranagol önmaga legyőzésére buzdít, akkor ahhoz pont egy ilyen istennő a jó szövetséges, hozzá kell imádkozni"... Nem mondanád rá, hogy gonosz. Pedig ez a kettős hit furcsa. De akkor teszel jól, ha nem fordítasz neki hátat, de a hátadra is növesztesz egy pár szemet... Mert pár Yllinori barátjával (olyan fejvadászformákkal) összebeszélhetett. Csakhogy az ilyen ritka mint a fehér holló.

Igen, a gorviki temperamentumos, makacs, rátarti népség, és a szimpátia meg is lehetne így. Gorvikban viszont fontos hatalmi pólus az egyház, és a legtöbb gorviki túl büszke ahhoz, hogy az idegen istenek hitéről, azok kiemelkedettségéről szóló híreket meghallgassa. Azt mondhatnánk, hogy borzasztóan ritka az, hogy valaki ide eljut. Mondjuk 0,01%, vagy 0,005%. De Gorvik van elég nagy ahhoz, hogy még így is találkozhass ilyen karaterekkel. És bennük is meglesz a gorviki tűz, vakmerőség, és bizony csípős lesz a nyelvük. Csak ők sokszor ezt a csípős nyelvet arra használják, hogy szóba elegyedjenek a célponttal, utána már jóban lesznek. 

De van köztük olyan aki a szimónia bűnében éppen úgy benne van, mint sok shadoni pap, éppen úgy tele van alvilági kapcsolatokkal, tudja azt, hogy a hite nem egyenes, de a lélekáldozat a hatalom megtartásának a módja. Azaz Gorvik inhomogén, de emberibb mint Krán. Viszont az emberi gyarlóság nagyobb aránya miatt gonoszabb is. És meg merném jegyezni, hogy éppen az ilyen helyzet miatt vannak olyan befolyásos gorvikaik akik dacolnak az egyház hatalmával, ellenpólust jelentenek. Ez a kettősség is fontos.

Mint az is, hogy számos luxuscikk miatt ezek a sokszor idegengyűlölőnek tartott gorvikaik kereskednek. És bár a legtöbb gorviki nem tartja sokra a kereskedelmi kikötőbe érkező idegent, esetleg másfajút, pontosan tudják, hogy a velük való kereskedelem kiknek az érdeke. És tudják kit és miért kell békén hagyni. És azt is tudják, hogy jár az aki nem. És ezzel itt is kicsit színesebb a kép, még akkor is, ha sok más részletre nem térnél ki. De a kereskedelem csak az egyik furcsaság. 

Éppen ilyen furcsa a Gorvik viszonya a családhoz, szerelemhez, háborúhoz is. A komoly belső és külső konfliktusok okán sokan halnak meg, ezt viszont csak komoly népszaporulat kompenzálja. Mivel a férfiak jelentős része halandó, oly sok gorviki férfi tart szeretőket is. Így minden nő szülhet. A családhoz való hűség a feltétlen odaadást jelenti, de nem jelent szigorú monogámiát. Ha pedig Ranagol maga is kedveli a fájdalom okozását, és oly sok gorviki férfiú tudja azt, hogy "egy boszorkányt ez megzavar a veszélyes  praktikáiban", akkor a gorviki szerelembe olykor némi fájdalom is vegyül, mégis legendásan jó szeretők. Újabb kettősség ez az árnyalt jellemhez. 

De a család nem mindig jelent vér szerinti kapcsolatot, és szinte sosem a szűk családot jelenti. Gorvikban is van "becsületgyermek", akit a család legyőzői vagy mások akik felébük kerülnek befogadnak a családba. Egy ilyen befogadott családtag viszont az új családjához is hűséges. Rendkívül ritka, de nem példa nélkül álló eset az sem, hogy akár kiemelkedettségüket bizonyított külhoniak, ezt a szokást ismerve tesznek szert pár gorviki családtagra. Mondják Erion rabszolgapiacán viszonylag olcsó a gorviki szolga, mert könnyen elmetszené új ura torkát. Hiszen a rabszolgaság tőle elvenné azt az esélyt, hogy fejlődjön, kiemelkedjen, kiemelkedetté válljon. Ez minden további életében gondot okozan, ez még a halálnál is rosszabb.

Ha viszont olyan kezére kerül, aki  "új szabad életet" ad neki, de maga is kiemelkedett, és becsületgyerekként befogadja? A gorviki egyszerre vakmerő, temperamentumos, hűséges... És amennyire megbízhatatlan más számára, amennyire hátbaszúrna bárki mást, éppen annyira menne tűzbe új családjáért. A hűséghez való ilyen hozzáállás olyan mélyen ívódik be a gorvikiaik jellemébe, hogy ez azoknál is megmarad, akik életük során más hitre térnek. Ez a kötődés pedig olykor terhes is lehet. Egy gorvikinak, ha ajtót mutatsz jó lesz bezárni az ablakot, mert máris mászik vissza. És ez akkor is igaz, ha a történetedben éppen ő az abszolút pozitív hős. És ez akár még a rasszizmusukat is felülírja. 

És a gorviki rendkívül jól alakoskodik. Ha neki így külhoni családja van (akár másfajú is), tökéletesen el fogja játszani a klasszikus rasszista gorvikit, hogy az ellenség sorai közé férkőzzőn. "Aztán majd leszúr pár embert valahogy" akik az ő családját bántanák.

Eddig 4 országot emlíettem: Krán, Yllinor, Shadon, Gorvik... Nem lenne teljes ez a szép ötszög, Pyarron nélkül. De Pyarron helyzetét itt részletezni felesleges volna. Elég azt mondani, hogy az 5 ország közül 2 van ami sok érték tudatos átvételét hirdeti: Krán és Pyarron (felszín alatt átvesz dolgokat Gorvik és Yllinor, eretnekségként elutasít Shadon). Kettő aminél a vakmerőség, makacsság meghatározó: Gorvik és Yllinor (Pyarronban és Shadonban is van bátorság, a krániak viszont ehhez túl hidegek és számítók). Kettő aki kirekesztő (mert eretnek is az idegen pl): Gorvik és Shadon (De Yllinor tiszta Arel hite, és Krán Ranagol hite sem annyiara nyitott. Pyarron viszont igen). Kettő amit a felszín alapján gonosznak tartanál: Gorvik és Krán (De szólhatnál a shadoni központú alvilágért, az Arel papok alvilági kapcsolataiért. Pyarron szemben áll). Két olyan van ahol erkölcsi alapokra helyezett, jónak tartható írott törvények a meghatározóak: Shadon és Pyarron (Gorvik és Krán saját belső törvényei mögött idegen erkölcs van, de van. Yllinor viszont nem csak a törvény változásáról beszél, hanem a Tűrni nem való dolgok balladájában lévő "Szó a könyvben" is ilyen írott törvényre utal). 

A kétféle világkép teljesen máshogy működik a játékban. Ha ugyanis egyetemes jóban és egyetemes gonoszban gondolkodunk, ezzel orientáljuk a karaktereket, de ne szeretjük, hogyha túl mély filozófiai vitával kikezdenék a rendszer alapját, akkor teljesen és tökéletesen felesleges a mágiaelméletről, kozmológiáról, anyagszerkezetről vitázni. Az egyszerű kis kalandokban ezek lényegetelenek. Ha az utóbbiról beszélünk, akkor viszont a karakterek kíváncsiak lehetnek a világra, annak mágikus és természeti törvényeire, mélyebb össszefüggéseire, ez az egész pedig a játék részét képezi, és sok apró hiba baromi rövid úton zavaróvá vállhat. 

A M.A.G.U.S. éppen ez utóbbi irány miatt volt több az átlag fantasy játéknál. És ha mondjuk az AD&Dhez a Planescape ebbe az irányba is kacsintgatott eredetileg, a D&D 3 és későbbi kiadások újra egyszerűsítettek. Sok más játék is egyszerűsít. Erről az egyszerűsítésről majd még lesz szó egy másik cikk keretein belül.