Print
Category: Asztali Szerepjátékok
Star InactiveStar InactiveStar InactiveStar InactiveStar Inactive
 

RPG ROOM OneFriend PRVA Facebook egyik szerepjátékos csoportjában volt egy elég durva vita, amiből akkor és ott szerencsére kimaradtam. A téma kapcsán írt az admin, hogy ugye az off sem jó, a minősíthetetlen hangnem méginkább nem. Majd egyik kommentelő említette a hangnem kapcsán az egyet nem értőknek járó durva megjegyzéseket a HVG oldalán. Az ottani vitát sem láttam, viszont a történetek mindenképpen inspiráltak eme cikk megírására. Az első kérdés rögtön az, hogy mi nem tartozik az asztali szerepjátékok témakörébe. Ha én vitatkozom Puzsér legújabb műsoráról az nem tartozik oda. Ha egy Call of Cthulhu vagy Vampire karakter vitatkozik róla, akkor már oda tartozik. Ha pedig tippeket adok arra, hogy egy magyar Gendertudós Brujah hogyan vitatkozhat Puzsér érveivel az már hasznos tanácsokkal teli RPG-s cikk. Most egy hosszabb, talán grafomán írás jön pár oldalon a szerepjáték és a politika kapcsolatáról. 

A szerepjátékban talán azt szeretem a legjobban, hogy lehetsz gender tudós brujah, és lehetsz antifeminista nyomozó aki a genderidológiát Nyarlathotep legújabb és legnagyobb átverésének tartja. Ha sok rendszerben mesélsz, akkor mindkettő bőrébe bele kell bújnod, mindkettő érveit meg kell értened. Piszok sokszor mondtam el, hogy AD&D-ből a 2. kiadást jobban szeretem, mint a D&D 5-öt. És a viták egy részében használtam olyan érveket is, amik kapcsán megjött a nem túl korrekt ellenérv: az még a nyilvános playtest volt, most kicsit kevésbé, kicsit máshogy rossz, így ha azt említetted hülye vagy, nem értesz hozzá, a személyedet támadjuk. Anélkül, hogy ki tudnánk mondani valóban nehéz, sőt szinte lehetetlen azt összehozni, hogy egy-egy tulajdonság úgy kiugorjon, mint régen.

Ezek a kiugró tulajdonságok, sok szempontból ikonikusak, mert annyira kiemelik a tömegből a karaktert, hogy ahhoz hasonló is kevés lesz a csapatban. Mert ami nagyon kiugrik, emlékezetessé, ikonikussá teszi a karaktert az ritka. És ahogy a személyes horror és a Vampire kapcsán is arányokról beszéltem, az 1:200 és az 1:2000000 közötti különbségre fókuszálva, jelezve azt, hogy a legjobb ölelhető személyt kereső vámpír is az extrém és emlékezetes tulajdonság felé hat, úgy elmondható az, hogy nálam egy karakterben sokszor két dolog fontos. Legyen sokdimenziós, összetettebb érdekes háttérrel. És legyen olyan dolog amiben kiugró és ezért tud emlékezetes, egyedi lenni.

A kiugró tulajdonság viszont nem csak számokban jelenhet meg. Hanem monduk véleményekben, gondolkodásmódban, csupa olyan dologban ami nem ad pluszt, nem kerül a karakterlapra, viszont emlékezhetsz rá. Gondolom sejted: Nekem fontosabb az, hogy ez megjelenjen a játékban, mint az optimális taktika. Így a kihívásra építő játékmechanika (challenge rating alapú encounter kiegyensúlyozás, taktikai harcrendszer) nem fog bejönni. Természetesen akinek a szerepjáték is pont úgy, csak egy játék, mint az asztali stratégia, vagy a társasjáték annak remek. Nekem viszont borzalmas. És amikor a borzalmas és a régen a hibái ellenére jó volt, még ma is szeretem a világok és sok ikonikus dolog szép emlék miatt és a borzalmas között középutat ígért a D&D 5, akkor ezt a középutat hiába valósította volna meg tökéletesen, azt még mindig középszarnak hívnám. 

De amikor egy játék fejlesztője kiszámolja, hogy kétféle dobás esetén ugyanaz az átlag, de az eloszlással, az extrém események gyakoriságával, azzal, hogy mi lesz emlékezetes, nem törődik, és nem érti a matematikai különbséget, akkor a ritka és emlékezetes dolgok kapcsán is beszélni az eloszlásról is, nem csak a várható értékről eleve esélytelen volt. Pedig azok a karakterek amikre sokszor 2 vagy akár majd 3 évtized távlatából is emlékszel, pár jelenet, sokkal meghatározóbb egy játék kapcsán, mint az ikonikus varázslat a magic missile irány. És itt szeretnék megjegyezni egy dolgot. A különeleges értékek, különleges háttér, különleges gondolkodásmód, jellem és sok más mellett éppen így meghatározó dolog egy különleges és emlékezetes esemény. 

Ha a különlegesnek és ritkának szánt eseményekre (kritikus siker, balsiker) magas a valószínűség és sokszor is kell dobni akkor emlékezetes események helyett hétköznapi eseményeket kapunk. Ikonikus történet helyett a félkarú rabló és a pókergépek esetén is látható rövidtávú izgalmakat, függőségeket. Ami ritka és különleges eseményként fűszerezne egy történetet az ne legyen köznapi. Egy dobásnál nem csak a várható érték, de az eloszlás is számít. Aki egy erősen szabálynehéz rendszer, például a D&D, esetében úgy nyúl a rendszerhez, hogy az utóbbire nem figyel az nem győz meg. Sőt, felhívja a figyelmem arra, hogy ő nem érti miért lesz ikonikus az ami ritka és különleges, így a kiugró dolgokkal, azok gyakoriságával kapcsolatos problémákra kell figyelnem, mikor megítélem a rendszert.

Nos az utolsó playtestben véglegesnek mondott faji módosítók így lettek döntőek abból a szempontból, hogy megveszem megjelenéskor a D&D 5-öt vagy sem. S amikor a véglegesnek mondott dolog ugyan végleges sem lett, de az alap problémára a végleges sem adott választ, viszont a közösség pár tagja bunkó volt, akkor azt mondtam: D&D 5-öt vásárolni jó darabig nem fogok. Ha másnál, ő könyveiből dolgozva kipróbáljuk vagy bejön, vagy nem... De nehéz bizonyítania. A különleges karakterek közé tartozott amúgy az Eilistraee hívő drow vagy akár az ugyanilyen vallású felszíni elf.

Vagy mondjuk, még mindig AD&D-nél maradva, az egyik kedvenc világom a Ravenloft: Masque of the Red Death boxban leírt Gothic Earth. Furcsa módon ez kétszer is szerepel nálam a top 3-as dobogón. Második helyen ahogy a dobozban szerepel. Első helyen viszont azt mondom, hogy a 19. század megannyi kaland otthona, nem kell itt sok horror elemet rendszer szinten kötelezővé tenni. Jó ez a zöld könyvek (pl. Glory of Rome) oldalain megjelenő Föld, de van AD&Ds mágia, AD&Ds fajok és még akár játszhatóak is világkép potenciális folytatásának. Ez a kicsit módosított világváltozat van az első helyen. 

A különleges karakterek sokszor politikai vagy vallási nézeteik, esetleg terveik miatt ritkák és különlegesek. Érthető az is, hogy egy rendszer ahol egy adott élő emberről is mintázott gondolkodású karakter nem fér bele, mert ugye ezzel nem lenne klán nélküli, a klán meg nem kaszt, mert az amúgy is merev kasztokkal szemben ez a jellemet, viselkedést és még mást is meg akar határozni, de a merev kasztrendszerrel szemben ezt hívja sok játékos szabadságnak, az nem fog bejönni. És ismét rámutat a kérdésre, hogy vajon a gyakoriságokkal, stb. tisztában voltak-e a ki és mi volt különeges az életében kérdésnek. 

A legyünk kurva különleges hópihék alapon kitalált viilágba nem illően kitalált gilisztaemberből és másból elegem van, mert különlegesség jó esetben a meglévő fajokból, kasztokból is kihozható. Mint mondtam például a jellemmel. Amikor egy MMORPG kapcsán egy Sith is tudott light side irányba húzni, akkor sok dolgot ünnepeltem. Az első az volt, hogy ez a sith code-ból levezethető. Sok esetben a különleges karakterek lehetőségét a világ maga adja, és nem az SJWknek vagy az új tápos fajokat kínáló oldalkank lell a világba beleerőszakolni.

Star Gender Wars 

A másik szempont kicsit érdekesebb volt. És itt kell bekapcsolódnom a Star Wars körüli csúnya vitákba, hogy kell-e újabb ázsiai, néger, vagy meleg karakter. Persze lehet olyan NJK-m aki az egyik mellett érvelne, lenne olyan aki a másik mellett érvelne. Nyilván az első kérdés amit feltennék mikor játszódik a történet. Mert olyan, hogy egy-egy csoport társadalmi szerepe megváltozik, hirtelen látunk durva változást, nem jó egyik napról a másikra előzmények nélkül. Ha viszont két epizód között eltellik 30 év, akkor gondoljuk végig milyen volt a nők szerepe 1955-ben, és 1985-ben. Ugyanakkor a Star Wars George Lucas gyerekkori élményeiből, a félreértett történetekből indult ki. A lengyelek könnyű szablyáiból lett fénykard. 

Ebben a kontextusban az előítéletekről, népirtásról, embertelenségről és az azzal szemben álló reményről szóló mese. Arról szól, hogy miért nem jó dolog a zsidókkal, színesbőrűekkel, jedikkel, melegekkel, fehérekkel, heterókkal, férfiakkal, sithekkel vagy éppen akár a konzervatívokkal szemben előítéletesnek, kirekesztőnek lenni, és összefogva, csodafegyverek helyett az egyensúlyt jelképező világos oldalra építve, hogyan lehet legyőzni a rettenetet. Ebbe a történetbe hogy a francba ne illene bele egy csúnya ázsiai nő? Mint ahogy annak is bele kell férni, hogy a Sith code sok szempontból eredetileg világos volt. Hogy sokszor a korábbi üldöztetés is formálta őket, az is oka lehet a saját problémáidnak. A Star Wars az előítéletek, a félelemből születő gyűlölet elutasításáról szól. És pont ezért fogja meg a történet lényegét akár egy MMORPG-ben, RP serveren játszott Light Side Sith, sok szempontból extrém véleménnyel. És pont ezért zavar annyira az, hogy sok asztali szerepjáték nem azt adja vissza, hogy a Star Wars az előítéletekkel szemben áll, hanem a világ kapcsán megjelenő előítéleteinket. 

Csakhogy a kirekesztés akkor sem jó, amikor csúnya elnyomó fehér férfiak, legyen X más szereplő alapon követelnek kirekesztést, zaklatnak embereket, és ez is éppen olyan undorító dolog, mint amikor színészbőbe vagy másba szállnak bele, mert olyasvalamit jelképet, ami nagyon bántó, nagyon zavaró számunkra. De fordítva is így van, a színésznőbe beleszállni semmivel sem jobb vagy elfogadhatóbb dolog, mint az SJW hiszti ami rá osztja a szerepet. És igen, pontosan tudom, hogy sokszor van olyan, hogy egy szereplő nem elég meleg, nem elég zsidó, stb az SJW közösségnek ahhoz, hogy meleg, zsidó, stb. karaktert játsszon el, így az elüldözősdi oda-vissza megy.

Az úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött önmagában már az óvódában sem volt érv. Az óvónéni sem tud vele mit kezdeni. Az, hogy egyféle aktivizmus elfogadhatóvá tett egy mintát és ezért természetes, oka lehet a jelenségnek, de nem legitimál semmit. Kiváltképp nem akkor, amikor valakinek pont az ilyen erőszakosságból van elege, a zaklatással benyomott szereplőkből, mert ezt igazságtalannak tartja. Ha a zaklatással van bajod, ne légy zaklató. Az egyik oldal zaklatásait éltető, a másik ellen kikelő embereknél mutass rá a kettős mércére, de te ne alkalmazz kettős mércét azzal, hogy nekünk szabad, mert mi csak utánozzuk. Nem, nem szabad. 

De éppen így előítélet az is, amikor az egyik oldalnak feltétel nélkül igazat adsz, nem figyelsz az ordító jelekre, hogy ebből vagy abból nem lesz jó. Ő a szent, a másik oldal a gonosz, még akkor is, ha ehhez a vélt bűneit is el kell túlozni. Az Elitben feltétlenül hívő, a megbélyegzett oldalt elutasító viselkedés tette Palpatine-t császárrá. Tudjuk ki volt ő, kik ajánlották, és megfelelt a kirakatba tett alapértékeknek, csak... Ha az egyik oldalt, egyik oldalt feltétlenül jónak tekinted, áldozatnak, védendőnek, akkor egy konfliktusban a vele szemben álló oldal ellen leszel előítéletes. 

És itt térjünk egy kicsit vissza a színész elleni kérdésére. Ezt más okból is szánalmasnak tartom. Mert a Star Wars-t pont nem az SJW tette tönkre, azt már ez előtt tönkretette egy kis közönséges mindennapi szexizmus. Ugyanis könnyű elmondani, hogy már az első rész főhőse is egy hercegnő, így a női hösökkel semmi baj nincs. Csakhogy az a fajta hercegnő egy klasszikus hősnő, egy hagyományos női szerep. Ennek a helyére egy másik hagyományos női szerep került elő. Amiben benne van az a szexista diszkrimináció, ami rámutat Disney hercegnő lehet egy Disney mese főszereplője, a herceg fehér lovon csak a tárgyiasított jutalom. Így megy ez évtizedek óta, de ez a szexizmus többnyire azokat nem zavarja, akik a leghangosabban SJW-skednek a szexizmus ellen. 

A Star Wars lényegéhez piszok sok dolog hozzátartozott, ami a lényegét adta. Az is, hogy a rajongók is utána tudtak gondolni a dolgoknak és egyre több mélységet kapott a történet. A kreatív döntést nem rendező, nem producet, hanem a jogtulajdonos hozta akkor, amikor úgy döntöttek az Extended Universe sok gondolatát értékét kánon szempontból kukázzák, helyette kaptunk valamit. És ez a valami nem a Star Wars továbbgondolása volt. Még olyan szinten sem, mint az előzménytrilógia, ami sokat merített az eredeti filmek újrakreálásából, de mégis tudott újat mutatni pár téren. Itt gátlástalanul használtak fel a Star Wars világában megszokott külsőségeket, de ezt egy kellően sablonos Disney alkotásra ragasztotta rá.

Az, hogy a Disney hercegnőknél minden diverzitás fontos, és kell sokféle dolog, mert sokféle emberből lehet ilyen hős, sőt még a befogadó jó dolog példaképe (szépség és a szörnyeteg) is lehet nő, mert ugye ki kell mutatni, hogy ők többnyire nem a menő focistára buknak, hanem annak idején és a lenézett geekre... Szóval a női tökéletesség szobrának beállított Disney hercegnők és az ottani szexista-tárgyiasító stílus bőven ment a neten aktív SJW hordák és Starbucks forradalmárok megjelenése előtt is. Amikor a Disney az ilyen egyszerűsítéssel szemben árnyalt világkép irányába mutató Extended Universe-t kukázta, és lehetett látni, hogy megjön az első Disney hercegnő, mert lehetsz te birodalmi, lehetsz te sorozatgyilkos, de tökéletes és jó ember vagy, ha pinád van féle irányra ülnek be az anyukál a gyerekkel, akkor már teljesen mindegy volt, hogy milyen mellékszereplőt ültetnek bele a sorozatba az SJW-k kedvéért.

Míg Puzsér az ilyen irány terjedésénél az IT világot említi a forrásnak, Kalifornia másnak is központja, a filmiparnak. És a fenti trend megelőzte az internetes cégek térnyerését. A Village People nevű banda, aki a YMCA, az In the Navy mellett a Go West című számot is előadta, az LMBT aktivista művészet egyik fontos korai állomása volt. A Go West pedig bizony arról szólt, hogy a meleg közösség tagjai Nyugatra, többnyire Kaliforniába vándoroltak. És bizony az ottani fürdőkben robbanásszerűvé válló Aids járvány története sem az Internetes cégekről szól. Nem ezek a cégek formálják a társadalmat, hanem a helyi társadalom, az elérhető munkaerő, elérhető vezetők formálják ezeket a cégeket. A kötelező nök kvótát pedig éppen Európából veszik át. Az USAban aktív mai SJW-k nyakába varrni ezt a helyzetet butaság.

Az Interneten aktív cégek, a Mythic, a Bioware, az EA ebben a kérdésben a Star Wars: The Old Republic kapcsán a valódi sokszínűséget képviselték, és ebben a világos irányba húzó Sith fontos lehetőség volt. És ez hozzá tartozott a Star Wars lényegéhez.  Ha játszunk, és ez az értelmezési lehetőség megjelenik asztali szerepjátékban, akkor lehet akár egy világos oldalra húz sith is hercegnő, sőt akár mondjuk felőlem tartozhat bármely szexuális kisebbséghez, lehet akár ronda ázsiai is, ez nem a kettős mércéről és nem az erőszakos politikáról szól, hozzátenne a játékhoz és nem elrontaná. 

Trigger Warning

A balliberális elit és a nemzetközileg terjedő populista elit-ellenesség piszok sok játékban lehet kalandötletek alapja. A modern korban játszódó játékok (World of Darkness, Call of Cthulhu, hogy csak 2 nagyon ismertet említsek) éppen úgy alkalmas e téma feldolgozására, mint azok amik a jelen konfliktusait a közeljövőbe teszik, kicsit átnevezve sok szereplőt, hogy a meglévő előítéletek helyett új véleményt alkotva beszéljük a témákról. Afroamerikaiak helyett trollokról, latinók helyett orkokról, ázsiaiak helyett törpékről, zsidók helyett elfekről beszélő Shadowrun is feldolgozhatja mindezt. Ott még működik ez.

Amikor a Vampire 5. kiadása kapcsán volt amire azt mondtam, illik a képbe, és ennyiben jó is. Az viszont eszembe jut, hogy a rendszer egyoldalú. És azért egyoldalú, mert itt nem trollokról van szó, hanem afroamerikaikról és a célközönség jelentős része az egyetemek környékén SJW. Pedig a természetfeletti harcokat, az egyes klánok közötti konfliktust, sok más csoport közötti erőviszonyok kérdését lehetne a társadalmi problémák alapján modellezni. Persze itt a viszonyok semleges és reális felmérése kellene. Nomeg a gyakoriságokkal is kellene számolni. Egy olyan játékban, ahol sokan nem értik, hogy az 1:200 és az 1:200000 között ezerszeres a gyakorisági különbség, az 1:2 és az 1:200 között csak százszoros, sokmindent nehéz lenne felépíteni.

És van egy nagyobb gond. Átnevezés nélkül a témák említése szinte biztos, hogy ellenérzéseket szül. Ha SJW álláspontra épül a rendszer, piszok sokan lesznek akik borzasztóan idegesek lesznek, mert szokás szerint a képzeletük világába, a barátokkal együtt alkotott történetbe, a szabadság kellően intim belső köreibe is utánuknyúlt az erőszakos, hisztérikus SJW politika. Nem véletlen az, hogy sok területen egy szívárványszín avatarnak sem örülök, mert magával hozza ezt a problémát, és nem in character, hanem out indul el a konfliktus. Mondjuk egy Shadowrun vagy Call of Cthulhu csoportban ezért nehéz szólni, de egy M.A.G.U.S. csoportban már lehet. 

Ha nem SJW oldalról dolgozik a játék, akkor az SJW oldal bojkottálni fogja. A véleményem az, hogy ez akár reklám is lehet egy kisebb játék esetén, hiszen ők sok helyre viszik el a játék hírét, és aki éppen azért anyázik, mert még egy játékba belenyúlnak, már a független alkotások sem szentek, akkor máris hall a játékról, és máris hall arról, hogy ez egy olyan játék, ahol a játékba betörő SJW követelések még remélhetőleg nem teszik tönkre a játékát. Még akkor sem, ha lesznek a játékban SJW karakterek, sőt szexuális kisebbséghez tartozók. 

Mert ugyanaz a karakter ebben az esetben számára nem lesz majd annyira bosszantó, idegesítő. Mert nem azzal van a baj, hogy ott van egy csúnya ázsiai nő, egy meleg latina, vagy egy drogfüggő afroamerikai, hanem a gondolatok szabadságát is legyaluló politikai ideológiáról. És mivel ennek a politikának is vannak már a világban áldozatai, és amennyire sok esetben az egyik oldal vélt sérelme miatt a másik oldal valós emberi jogait is semmibe vehetőnek tartja, várhatóan még lesznek is. Semmivel sem jobb ez, mint a 20. század bármelyik gyilkos ideológiája, csak még jobban belenyúl az emberek szabadságába. 

És nem csak ilyen karakterek lehetnek a játékban, hanem akár a legharcosabb SJW-k is, akkor is, ha ezeket kimondottan rossznak tartjuk. Semmi gond nem volt akkor sem, ha az eddigi Vampire esetében láttak ilyet sokan. Az ilyen irány erőszakos erőltetése viszont oda vezet, ha a karakter nem is fordul elő a játékban, azt fogják sokan érezni, hogy ide is utánuk nyúlt egy veszélyes szélsőség, ez pedig indokolja a Vampire 5. kiadása elleni hisztit. Viszont sok más esetben lehet ilyen SJW karakter, JK vagy NJK egyaránt, a játékunkban. Hogy ez is trikker-e? Nem, mivel bármennyire rossznak látjuk ezt a politikát, megszoktuk, hogy sok játékos karakter, akár protagonista is, lehet sötétebb jellem a szerepjátékokban. 

Sőt sok játék esetében szinte természetes ez. Más esetben őrültek, Nyarlathotep által manipulált emberek csinálnak olyan dolgokat, amiket elítélendőnek tartunk. És éppen ezért fontos, hogy a játékban megjelenjenek az SJW előzményei. 

SJW előzmények

Az SJW-t könnyű lenne a Gender felől megközelíteni. Magas labada, ami csak arra vár, hogy lecsapják. A gond az, hogy nem csak ez vezetett el az SJW-hez. Az SJW oka az, hogy az az ember aki a saját szabadsága, lázadása, határok feszegetése kapcsán levegőnek nézte, ignoráta a másik embert és így jelentős részben a szociális érzékenység hiányáról tett tanubizonyságot. Nevelés hiányában a popkultúra által teremtett (Disney) hercegnők és elkényeztetett hercegek számára ad lehetőséget arra, hogy egyfelől olyan ügyeken keresztül kompenzáljanak amik nem érintik őket (pl. Budapest belvárásából a vidéki kisebbség viselkedéséből eredő konfliktusok), részben a szociális érzékenység alapértékeire építve maguknak szerezzenek előnyöket. A másokat semmibe vevő ember túlkompenzálása kapcsán bőven lesz olyan karizmatikus pszichopata, aki megszólítja a „képviselt tömegeket”. Minőségileg nem más ez, mint Adolf Hitler szociális érzékenysége „árja németek” iránt, az érzéketlenségével az áldozatai iránt. 

Szeretnék eljutni oda, hogy a gender szak megteremtőivel valahol összeüljünk, legyen normális vita mansplaining vádja nélkül, keressünk elő adatokat. De ehhez merni kell letérni a Puzséri útról, és kimondani nem a gender studies áll a probléma középpontjában, még akkor sem, ha Puzsér Robi még a rossz időjárásáért is őket hibáztatja. Vagy a trollkurzust. És bár el szoktam mondani, hogy egy kutatási terület nem tud megszállni ideológiát, politikai oldalt, de egy ideológiai oldal meg tud szállni kutatásokat, nem a feminizmus lesz a mumus. A probléma amiről szó van ugyanis jóval régebbi. 

törzsfőnök, mint politikai vezető és a sámán, mint szellemi vezető közötti hatalommegosztás idejéből is eszünkbe juthat az, hogy nem jó, ha a két szerep összemosódik. A politika ne szóljon bele a bölcsek, filozófusok, tudósok dolgába. Ez az elvárás egészen addig racionális is, amíg a szellemi vezető sem kezd el politizálni. A határ és egymás területének tiszteletben tartása addig működik, amíg ez kölcsönös. Amikor a bölcsek, papok, tudósok aktivisták, politikai, közéleti szereplők lesznek, nem csak az objektív tények, hanem a véleményük is megjelenik, akkor a politika és a tudomány közötti határok leomlanak, és ahol a tudomány a politika területére tévedt, vélemények, ideológiák mentén politizál, ott a politikának minden oka, joga megvan a betolakodót kiebrudalni a saját területéről. 

Ahol a szellemi vezető politikai tényező lesz, mert túllép a független és pártatlan vizsgálat szerepén, ott sokan akarják megvenni a szellemi vezetők világi hatalmát, innen eredt a szimónia is. Mások a kinevezések, a mit és kit fogadunk el kérdés mentén fognak a vitatott terület kapcsán harcolni és jönnek az invesztitúra háborúk és megannyi más dolog. Ahol a szellemi vezető beleszól a világi hatalom dolgába, ott a világi hatalom is visszaszólt, és a történelem során ez állandó tényező volt. A szellemi elit egy jelentős részének politikai, társadalmi aktivizmusa teret foglalt a politika térfelén, és szükségszerűen elhozta azt, hogy a vitatott területen harcok legyenek, így a politika is beleszóljon az ő dolgába.

De az igazi baj nem ebből indul ki. A tudomány nézépontja semleges, az aktivizmus, a politikai szerepvállalás viszont soha sem az. Amikor a tudomány és az aktivizmus összeér, nagyon könnyű eljutni oda, hogy egyes területeken a prekoncepciók jelenjenek meg, és ez torzítsa a kutatás objektivitását. Ez a találkozás viszont két oldalról is megjelenik. Az egyik oldal az, amiikor a tudós objektivitása torzul, a másik pedig az, amikor az önigazolást kereső ember „igazságkeresése” jelenik meg a szellemi elit részeként, mert a közös aktivizmus, a hasonló témákon való gondolkodás, az oda-vissza hivatkozások rendszere ezt elfogadottá teszi. 

Az őskortól a jelenen át a hard scifiig, a medieval fantasytól a viktoriánus horroron és steampunkon át a Star Warsig ez a jelenség viszont bárhol és bármikor megjelenhet. A realitástól elszakadó disztópikus rendszerek kiépülése és bukása a történelem ismétlődő folyamata, mint az ilyen disztópikus rendszerek kiépítését célzó szellemi elit létrejötte és az események utáni hitelvesztése is. A szükségszerűen permanens lázadás állapotában lévő és kompenzáló Vampire beli Brujah klán esetében a nácizmust kiszolgáló fajelmélet, és a zsidók általi vélt elnyomás üzenete éppen olyan, mint ma a gender. A Brujah-k háttér alapján lévő belső kis sokszínűségét az ismétlődő problémák sokszínűsége adja. 

A tudományos objektivitást elhagyó, ám politikai aktivizmus alapjain dolgozó gondolkodás kapcsán ideológiáról  beszélünk, s ennek a tudományos kutatásnak látszó alapja sokszor áltudománnyá lesz, ami ha az emberi jogok sérelmével jár együtt, már nem bízhat a tudomány szabadságában, nem a gondolkodás szabadságához, a szabadság egyik legbelső és legfontosabb köréhez tartozó valami lesz, hanem a gyűlölködés eszköze és üldözendő.

Miből lesz az áltudomány

Amennyire hosszú időn át oktatták, javasolták, a tudományos közösségen belül jelentős részben elfogadták a homeopátiát, akár orvosi képzésnél is, mások életével számolva, annyira a Gender Studies is el tudta érni azt a státuszt, hogy tudományterületként elfogadják. Csakhogy a Gender Studies-t nem csak azért tartom áltudománynak, amiért mondjuk Sol barátom, rámutatva arra, hogy hiányzik a tudományos megalapozottsága, hanem azért, mert 5 olyan jellemzőnek megfelel, amiből egyetlen egy is elegendő lenne, hogy belássuk, itt egy klasszikus áltudománnyal állunk szemben. 

1. Az, hogy egy adott kérdés a fizika vagy éppen a matematika területére tartozik, anélkül is el tudjuk dönteni, hogy feltételeznénk a fizika vagy a matematika valamely törvényének, feltételezésének az igaz voltát. Ha rájövünk, hogy valamiből eddig a felszint láttuk ami jól közelíti a valós folyamatot, de a valós fizikai törvényszerűség más, attól még ugyanaz a dolog fizika marad, mert nem prekoncepció határozza meg a fizikát, hanem objektivitás. Ha egy kérdésről el akarjuk dönteni, hogy az a gender studies területére tartozik-e azt kell eldönteni, hogy az a magyarázat, előfeltételezés igaz-e rá, hogy a társadalmi nemek eltérő társadalmi megítélése okozza a jelenséget.

2. Ugyanakkor ugyanezeket a problémákat a tudományos objektivitás kritikréiumának megfelelő, nem prekoncepcióval meghatározott tudományterületek vizsgálják. A gender studies semmi olyan objektíven megállapítható dolgot nem tud megállapítani, semmi olyan valós tudományos eredményt nem tud elérni, amit ezek az objektív tudományterületek ne tudnának. Így nem a máskép nem megérthető dolgok tudományos alaposságú vizsgálatának az igénye hozta létre, az aktivizmust, ideológiát viszont kiszolgálja.

3. Ha egy a gender studies által is vizsgált problémára, mondjuk egy cégnél lévő bérkülönbségre, van a gender féle prekoncepciónál jobb magyarázat (pl. a szolgálati idővel való valós összefüggés), akkor az a gender prekoncepcióján kívül eső kutatás lesz. Nem része a gender studies terén lévő kutatásoknak, így a tudomány lényegét adó ellenőrizhetőség sérül. Ezeket az ellenérveket bármely gender studies területén lévő kutatás azzal tudja elintézni, hogy ezek nem a tudományterülethez, az általuk vizsgált kérdéshez tartoznak, így a prekoncepció ellenőrizetlenül is érvényesülhet. Ha az 1. érv nem is lenne igaz, csak ellenérveket kerülnének el így, ez akkor is elég lenne ahhoz, hogy a gender studies-t áltudománynak kelljen tartanunk. 

4. Egy valótlan állításból, helyes logikával, a bizonyítás logikali láncának helyességét ellenőrizve is juthatunk helytelen következtetésre. Ha egy tudományterület megengedi magának a luxust, hogy a képviselői olyan fogalmakaat kreáljanaak, használjanak, mint a mansplaining arra, hogy az alap állításaikat ne vitában, érvek ütköztetésével döntsék el sok esetben, hanem személyeskedéssel, akkor az nem csak az adott állítás és a kutató hitelét rombolja, hanem minden más olyan kutatás eredményét is, ami akár csak közvetetetten, sok más kutatáson keresztül erre épít. A tudomány szilárd kőfalai helyett így csak rázópadra épült kártyavárat láthatunk, ami a rázópad bekapcsolásakor (ellenérvek valós vizsgálatakor) szükségszerűen össze fog dőlni. Aki valóban objektív kutatásokat akar, azoknak a hasonló beszennyezett alapokat elkerülve, más alapon kell kutatnia. 

5. Ahol megjelenik a társadalmi nemek kérdése ott többek között a biológia, orvostudomány, pszichológia, neurológia, genetia, biokémai, közgazdaságtan, matematikai-statisztika, valószínűségszámítás, szociológia, antropológia (és különböző tereületei), kriminológia, sporttudomány (női sport kérdései), politika, politológia, jogtudomány, irodalom, történettudomány, hadtudomány, stb. területét kell vizsgálni. Amikor egy tegyük fel szociológusból lett gendertudós akarja mondjuk az orvosi, biológiai, biomechanikai, mérnöki alapokon nyugvó munkavédelmi szabályokat (és ezek miatti „diszkriminációt”) vizsgálni orvosi, biológiai, biomechanikai, mérnöki alapok megértése, a vonatkozó kutatások megfelelő értelmezése nélkül vizsgálni, az minden tudományos alapot nélkülöz. Sajnos a gender studies területen ez elfogadott norma, és itt is felmerül, hogy az így keletkező helytelen állításokra más gender studies terén lévő kutatások is épülnek.

Hasonló áltudományokat viszont minden veszélyes ideológia kreaált magának, és eme áltudományokat a tudományos közösség jelentős része a veszélyes ideológia globális terjedésének a szakaszában valós tudománynak tekintette. A valóságtól elszakadó, valós megoldásokat nem nyújtó, és a saját hibáit egyre több erőszakkal kompenzáló totalitárius ideológiák összeomlása viszont az őket kiszolgáló áltudományok hitelét is lerombolta. Anakronizmus lenne a sztálinizmust, nácizmust, stb kiszolgáló áltudományokat oktatni. Aki viszont nem tanul a történelemből és ugyanilyen jeleket, a fenti 5 szempontot, felmutató áltudományok ellen nem szólal fel idejében, az arra ítéli önmagát, hogy a következő hasonló totalitárius rendszerben bűnrészes legyen. 

Ugyanakkor azt mondjuk, hogy a gender mögött lévő prekoncepció éppen úgy tanulmányozható, mint bármely filozófiai irányzat, és ennek nem feltétele az, hogy a gender studiesnek bármiben is igaza legyen. A gender studies által vizsgált jelenségek semleges nézőpontból való, tudományos igényű és korrekt vizsgálata pedig sok esetben különösen fontos lenne, hiszen az előfelvetés nem csak azokat érinti akik ezért gender szakra jelentkeztek. Ha egy munkahely kapcsán valaki azt mondja, a 16 osztályvezető közül 7 nő, 9 férfi, és az utóbbiak azonos munkakörben átlagban 4,72%-kal többet keresnek, akkor az adott munkahelyen valóban lesz bérfeszültség és társadalmi feszültség. 

A különbség egy részét okozhatha a túlóra. Más részét pedig a szolgálati idő, az osztályezetők átlagos életkora. Ez utóbbira hathat a nyugdíjkorhatár. És könnyen lehet, hogy az igazságtalanság pont akkor jelent meg, amikor a 7% feletti különbséget határozott intézkedésekkel 5% alá csökkentették. Az igazságtalanság kompenzálására bért csökkenteni nem lehetne, bért emelni viszont nincs pénz. A különbség további csökkentése miatt plusz diszkriminációt követelő erőszakos viselkedésével is kellhet valamit kezdeni.

A történet szerepelhet kalandban akár azért, mert Call of Cthulhuban az oknyomozó újságíró karakter sem csak kultistákba és természetfelettibe fut bele, hanem Nyarlathotep által megtévesztett feminácikba, de éppen így lehet a fenti bérfeszültség érintheti Vampire-ben egy ghoul cégét, vagy éppen a gender studies megítélése is lehet egy brujah - ventrue konfliktus alapja. De sok más modern vagy jövőbeli játéknál megjelenhet hasonló kérdéskör, akár a valós probléma, akár annak hatása a PR-ra, bevételekre és ezzel kapcsolatban kutatások, adatok megszerzése. De éppen egy cég szembesítése azzal, hogy az állításaiknak ellentmondanak az ottani pénzügyi adatok működött akár Shadowrunban is. 

A sajtó szerepe

A kérdés az, hogy miért is természetes a szardobálás az érvelés, a téma konstruktív megbeszélése helyett? A már az MDFet is nácinak hívó elit akkori hazugsága ütött vissza azzal is, hogy ezek a vádak elkoptak, hitelüket vesztették. És egyfelől nem túl hiteles ma a jogos és jogtalan vádakból álló kritika a kormány ellen, másfelől a jelzők is elkoptak, harmadrészt könnyű azt mondani: ezzel ez a fajta személyekedő, kirekesztő, hazug politizálás meghonosodott. Bizonyára amikor Gyurcsány politikai hazugságokról beszélt, ezek rendszerváltásig visszanyúló voltáról, akkor az ilyen hazugságokra és azok következményeire is gondolhatott. Kár, hogy a beszéd után nem szakított a hasonló hazugságokkal.

De a másikat elüldöző online zaklatás kérdéséről más is eszembe jut. A hazai újságírás történetének a legalja. Az eset, amikor a sok harcos feministát kurvára nem zavarta, hogy egy nőt ér verbális erőszak, agresszió egyes férfiak felől, mert a HVG végülis az ő oldalukhoz tartozik. Ekkor egy légiutaskísérő profilja került egy cikkbe, őt folyamatos zaklatásnak kitéve. Három gond volt ezzel. Az egyik, hogy az adott utaskísérő ott sem volt. A másik, hogy a független tanúk szerint nagyon nem az akkor bosszút álló HVGs vezetőnek és családjának volt igaza. A harmadik pedig az, hogy a független sajtó nem a személyes bosszúról, hanem az olvasók tájékoztatásáról kellene, hogy szóljon. De amikor kiderült a hazugság, hiába kértük sokan, hogy a HVG Facebook oldalára kerüljön ki a jelzés, hogy a törvény szerint azonos súllyal kerüljön ki, hogy a zaklatók értesítést kapjanak arról, hogy le kéne állniuk és miért kellene leállniuk, ez akkor és ott senkit sem érdekelt.

Akkor személyes bosszúból ártatlan ember zaklatására, elüldözésére menni tök menő volt azok szerint, akik a rajongók panaszai kapcsán minden ilyet elítélnek. Az ilyen viselkedés emberi méltóságot sért, emberi jogokat sért, kivéve akkor, ha politikailag a mi kutyánk kölyke csinálja, mert akkor egy ártatlan védtelen emberrel szemben is hőstett ez a gerinctelenség. Van egy rossz hírem. A Star Wars kapcsán az ázsiaiak, feketék, melegek, nők, stb. szerepe miatt panaszkodó, sokszor bunkó rajongónak nem az ázsiakkal, feketékkel, melegekkel és nőkkel van bajuk. A nőket a többség még szereti is. 

Azzal van bajuk, hogy amikor ez ellen a kétszínű, hazug, becstelen politika elől egy fantáziavilágba menekülnek, akkor a sokadik szereplőről az jut eszükbe, hogy ez a politika ide is utánuk nyúlt, ez a politika tolta ide őket, ez a politika tolja a képükbe azt, hogy az utolsó menedék, a képzelet világa, a legintimebb hely sem menedék az ő erőszakosságuk elől. Az a szerencsétlen ázsiai, fekete, meleg, női karakter vagy a mögötte álló színész az emiatt összeránduló gyomor és ökölbe szoruló kéz miatt kapja meg az össztüzet. Ő csak rosszkor van rossz helyen, rosszkor egy rossz agresszió eszköze lett. Sokféle dologra szükség van a Star Warsban, a szerepjátékok világában, sokféle karakterből jó lenne több. Már csak a világ sokszínűsége, eredeti üzenete miatt is. De arra, hogy amikor sokan eme agresszív politika miatt menekülnek a képzelet világába, filmek, videójátékok, asztali szerepjátékok világába, akkor ez a probléma utánuk nyúljon, ott is ezzel találkozzanak nincs.  

Azzal van bajuk, hogy annak az elitnek, amit egyformán képvisel sok Gender szakos professzor, és a HVGs újságíró bárkin átgázol, bárki legbelső szabadságát is legyalulja, pusztán érdekből, bosszúból, vagy azért, mert kompenzál. Nem csak a tudománynak lenne objektivitása. A hír szent, a vélemény szabad, mondja a sajtóetika alapelve. Mint azt is el kellene várnunk a sajtótól, hogy minden oldalt, minden oldal érveit fair módon mutassa be. Az Indexen ilyen lehetőséget például a feminizmus elleni kritika nem kapott. Pedig ez akkor is jár, ha nincs igaza. 

A politikus is hazudik, a gender "tudós" is lehet előítéletes, sok mindenről lehet beszélni, hogy rossz. De az újságírót fizetjük (akár csak reklámot nézve) az igaz és pártatlan tájékozódásért. A deviza alapú hitelezés kapcsán divat szidni a bankokat, úgy tenni, mintha a deviza alapú hitelezés rossz, vagy tisztességtelen konstrukció lett volna. Ha ez igaz lenne, akkor is látnia kellene ezt egy gazdasági újságírónak. Az igazság az, hogy a deviza alapú hitelek, minden hibájuk ellenére, jóval olcsóbbak maradtak még a bajban is, mint a fix kamatozású forint alapú hitelek. Aki azt mondja, hogy fix költség helyett hasonló várható értékű kockázatot vállal, annak azt is vállalnia kellett volna, hogy a különbség nem csak csökken, hanem legalább egy időre megfordul. És persze, ha a család egy része külföldön dolgozik (pl. Ausztriában mosogat) akkor a Forint hitel volt kockázatos. 

A baj három dologgal volt. 

A bankok piaci versenyben voltak. Ha a hiteleket sikerül kinövekedni akkor több hitelt is jó kihelyezni, rövid távon megy a kedvezményes törlesztés, hosszabb távon emelkednek a bérek és remélhetőleg a megugró részlet is fizethető. A külföldi munkavállalás, az EU miatti fejlődés ígérete mellett a túlhitelezés külföldön is megjelenő gyakorlata és a külfödről kivont tőkének való helykeresés is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek több hitelt vehessenek fel, mint amit fizetni tudnak.

Elterjedt, hogy a bank csak annak ad elég hitelt, akinek nem kellene. Az emberek hát összefogtak, hogy olyan helyzetet teremtsenek, ami a rendszeren belül úgy manipulálja a bankokat, hogy még több hitelt adjanak. Ha kell plusz fedezetet bevonva, ha kell akkor végiggondolva hogy lehet a jövedelmet úgy feltüntetni, mintha jobban fizetőképesek lennénk. 

És évek teltek el úgy, hogy az elit-hez tartozó értelmiségi újságírónak minden oka megvolt arra, hogy ne higgyen a pannon pumában, hogy tudja, a válság begyűrüzik, hogy írjon a konstrukciók korlátairól, hogy legyen cikk ami segít kiszámolni azt, hogy mennyivel fog biztosan emelkedni, és mennyire fog valószínűleg emelkedni a törlesztőrészlet. Egy szóval, hogy pártatlanul és igazaságosan írjon arról, ami az olvasónak fontos, ami az olvasó bőre megy. De bármennyire is benne bízott az olvasó és ez volt a feladata, a vele egy elithez és sok szempontból egy politikai oldalhoz tartozó politikai-gazdasági elitnek nem tett keresztbe, sőt segített kelteni a veszélyes hiteleket eladó optimista jövőképet.

Az, hogy ami fontos lett volna nem írták meg, hanem helyette mehettek azok a hazug álproblémák, amikről a gender studies szól, és amivel mások képzeletébe is durván belenyúló agresszív politika alapját teremtik. A nemzetközi szinten lévő válság alulreprezentált volt a sajtóban. Mint az is, hogy a kezdeti törlesztési kedvezmény után automatikusan megugró törlesztőrészletből baj lehet. Vagy, hogy egy annuitásos hitellel a futamidő kezdetén mit művel a kamatemelés, a kockázati felárak miatt emelkedő THM. Ezek akkor hírek voltak, de fontosabb volt kvótát, diszkriminatív és sokszor igazságtalan pótlékokat követelni.

Minden olyan család, aki felvette a hitelt, de a tények ismeretében sosem vette volna fel, akkor is és most is hitt az ilyen lapoknak, ilyen elit nevében nyilatkozó tudóskonak és „tudósoknak” ám most emiatt a kilakoltatás határán áll, de továbbra is ebben az elitben, ebben a sajtóban bízik, a csúnyán átvert balek szerepét tölti be. Akinek nem hiányzik az, hogy a sajtó most ne a drámára menjen, hanem tanácsot adjon, hogy meglegyenek a valóban működő végrehajtási kifogások, hanem csak beállnak hőbörögni... Akik számára nem a mindenki számára tisztességes bér, tisztességes feltételek melletti munka a fontos, hanem az, hogy a gender előítéletei mentén harcolva kiszolgálja ezt az elitet... Ők Nyarlathotep egyik ronda tréfájának áldozatai.

Az újságírók akik segítenek őket csőbehúzni pedig Nyarlathotep bankjának és a többi bank kockázatos termékeinek a legjobb értékesítői. 

Hits: 15279

Comments on Vitaindító: Nyarlathotep bankára a HVG-nél dolgozik

Be the first to comment
Please login to comment


You don`t have permission to comment here!

This website uses cookies to manage authentication, navigation, and other functions. By using our website, you agree that we can place these types of cookies on your device.